Egy hûvös tavaszi reggelen Mrs. Hudson az egyetem híres természettudósának és tanszékvezetõjének, H. Douglas Fagin professzornak az érkezését jelentette be. A professzor alig helyezkedett el a széken, amikor Holmes elfordult az ablaktól és ránézett.

– Már ide is elért a híre?! – kiáltott fel kezét összecsapva Dr. Fagin. – Reméltem, hogy ez a skandalum nem szivárog ki a ház falai közül.

– De hogyan?

– De egy ilyen remek egyetemen, a saját tanszékén? – vetettem közbe.

– Egy másik tanszék ügyei nem zaklatnák fel ennyire. Egy diákcsíny vagy egy adjunktus távozása fölizgatna ennyire valakit? Nem hinném.

– Természetesen igaza van – mondta a professzor. – Valóban igen kellemetlen helyzetbe keveredtünk. Két igen ismert és tekintélyes vegyészünk küszködik a tudományos csalás vádjával.

– Ki vádolja õket? – vetette közbe Holmes.

– Õk vádolják egymást – válaszolta Dr. Fagin, és rágni kezdte a harmadik körmét.

– Miért éppen ma keresett fel minket, professzor úr? – kérdezte Holmes éledõ vadászszenvedéllyel.

– Szeretném tudni, mivel foglalkoznak és mi a munkamódszerük.

– Dr. Mayer Wells zseniális tudós, de igen különös ember, és nehéz vele dolgozni. A laboratóriumában szörnyû rendetlenség van, a feljegyzésein vegyszer- és teafoltok éktelenkednek.

Nem állhattam meg, hogy ne vessek egy pillantást Holmes kísérletezõ asztalára. Holmes figyelmét nem kerülte el a pillantásom, és bosszúsan nézett rám. Fagin professzor közben folytatta.

– Wells a reakciómechanizmusok vizsgálatával foglalkozik. A ketonok addíciója terén igen fontos eredményei vannak. Annyira lelkesedik a mostani munkájáért, hogy állandóan arról beszél. Azt kell mondanom, ez már bosszantó, hiszen nemcsak õ foglalkozik fontos dolgokkal.

– És a riválisa?

– Dr. Floyd Grounder ugyanolyan kiváló, de szinte minden másban különbözik Wellstõl. Figyelmes kolléga és a diákjai is szeretik. Mindig lelkes hallgatók veszik körül. Nagyon rendszeretõ ember. A természetes vegyületek szerkezetének felderítésével foglalkozik. Nagyszerû tanszéki szemináriumain mindig tájékoztat bennünket a legutóbbi eredményekrõl, de az utóbbi néhány hónapban erre érthetõen nem maradt ideje.

– Mivel foglalkozik most?

– Tudja, Mr. Holmes, a tömjénkápri nagyon fontos növény. Dr. Grounder egy olyan komponens azonosításán dolgozik, amelyik számos betegség gyógyítását forradalmasíthatja. Ennek a ketonnak az azonosítása nemzetközi hírû tudóst avatna belõle. És ez a két rendkívül tehetséges ember ki nem állhatja, sõt csalással vádolja egymást!

– Dehogynem, uram! Semmit sem kívánok jobban, mint az ügy tisztázását.

– Rendben van! Akkor engedje meg, hogy minél elõbb meglátogassuk a tanszéket, amikor a két úr távol van.

– Már holnap is jöhetnek, Mr. Holmes. Wells és Grounder a jövõ hétig egy párizsi konferencián lesz.

– Remek – dörzsölgette a kezét elégedetten Holmes, miközben új kliensünket kikísérte. Késõbb, amikor újra megtömte a pipáját, megkérdeztem tõle:

– Holmes, úgy gondolja, hogy egyetlen látogatással megoldhatja ezt az ügyet?

– Az ilyen ügyekben mindig kiderül a tettes. A tudományos csalást elõbb-utóbb mindig felfedezik.

A következõ reggel kényelmes bérkocsiban mentünk a Bonds Streeten át az egyetem felé. Holmes nem sokat beszélt az út során, de idõnként fekete tollal írt valamit az inge mandzsettájára.

Amint megérkeztünk, Fagin professzor azonnal bevezetett bennünket Dr. Grounder laboratóriumába. Várakozásomnak megfelelõen a laboratórium tiszta és rendezett volt. Holmes gyorsan körülnézett, majd egyenesen Dr. Grounder íróasztalához lépett, és belelapozott azokba a jegyzetekbe, amelyek az legújabb kutatások eredményeit tartalmazták.

A lapokat fekete tintával írták tele egyenletesen, de csak a füzet jobb oldalán. A bal oldal üresen maradt. A vaskos füzet háromnegyedét töltötték meg a kémiai adatok, amelyek az égvilágon semmit sem jelentettek a számomra. Fel nem foghattam, hogy Holmes mit olvas ki belõlük. A vállán átpislantva csinos tartalomjegyzéket láttam a füzet elején, amelyben a kísérletek címei és oldalszámai szerepeltek a teljes 200 oldalra.

Egy idõ múlva Holmes sétálgatni kezdett a munkaasztal mellett, és vadászkutya módjára végigszagolta a tiszta, feliratozás nélküli, nyitott lombikokat.

Bár akkor nem szóltam neki, mindig is elképesztett és bosszantott, hogy mennyire fittyet hány az óvintézkedéseknek. Az otthoni laboratóriumában nem volt vegyi fülke, és az egészségtelen gázok néha ellepték a szobánkat. Föl is jegyeztem, hogy figyelmeztetnem kell: ne szagoljon bele ismeretlen vegyszerekbe.

– Dr. Wells laboratóriuma az elõtérbõl nyílik – mondta kliensünk Holmes-t megelõzve. A laboratóriumba lépve Fagin professzor zavarba jött a rendetlenség láttán. Holmes most is azonnal az íróasztalhoz ment. Wells jegyzetei tele voltak foltokkal, néhol meg is égtek. Néhány képlet át volt húzva. A sorokat vagy ceruzával, vagy vörös tintával írták. Holmes végigsétált a laborasztal mentén. Az asztalon egymás mellett sorakoztak a gondosan felcímkézett, bedugaszolt lombikok. A címkéken gyakran folt éktelenkedett. Holmes visszatért Wells jegyzeteihez, és néhány percig a lapokat vizsgálgatta, majd becsapta a füzet fedelét, és megszólalt.

– Megvan a csaló, professzor úr. Néhány napon belül elküldöm a számlát.

– Csalásról van szó, Mr. Holmes? Micsoda botrány!

– Tegye meg professzor úr a szükséges lépéseket, hogy Dr. Grounder ne kaphassa meg a díjat.

– Grounder?! – kiáltottam fel. – Csak nem?

– De igen, Watson – válaszolta Holmes lelkesen. – Kétség sem fér hozzá, hogy a körülrajongott Grounder a bûnös. Tudja, barátom, én is rendetlen vagyok. De a laboratóriumban elsõsorban a munka számít. Amint megvizsgáltam a laboratóriumokat és a feljegyzéseket, rögtön tisztán láttam. Egy rendes jegyzõkönyvet általában többféle tollal írnak, elkerülhetetlen, hogy egy-egy képletet át ne húzzanak, a megjegyzéseket pedig számítások kísérik. Grounder ugyan üresen hagyta a bal oldalt az odavetett mondatok, számítások számára, de soha nem írt oda semmit. Semmit!

Floyd Grounder jegyzetein csak a vak nem veszi észre a csalást. A legárulkodóbb persze a tartalomjegyzék. Maga is látta, Watson. A tartalomjegyzék az egész füzetre felsorolta a kísérleteket, de a füzet még nem telt be. Grounder már a kísérlet elõtt megállapította a vizsgálat eredményét! A lombikjain nem volt címke, az üvegeket be se dugaszolta. Így nehéz lehet a természetes anyagok kopnenseit felderíteni.

– Meg kell mondanom, Holmes, hogy nagyon helytelen a vegyszerek belélegzése.

– Igaza van, Watson. Magából mindig kibújik az orvos. Mindenesetre megfogadom a tanácsát.

– De hogy jönnek a jegyzõkönyvek Wells és Grounder munkájához? Mibõl tudta megállapítani, hogy Wells reakciómechanizmusa vagy Grounder vizsgálata volt hamis?

– Jaj, Watson, itt nem a mi, hanem a hogyan számít. Ma még nem tudhatjuk, hogya tömjénkápri tartalmaz-e olyan ketont, amely alkalmazható a gyógyászatban. De ezt csakis tudományos módszerekkel állapíthatjuk meg.

– És mit talált Mayer Wells laboratóriumában?

– Dr. Wells jegyzetei becsületes kutatómunkára vallanak. Jól tükrözik a gondolatokat, a hibákat és az elõrelépéseket. Bármilyen rendetlenség uralkodott is a laborban, a lombikokon címkék voltak, és mindegyik mintáról gondos leírást találtam a füzetben.

Este a Baker Streeten újra elgondolkoztam a történteken.

– Úgy gondolja, Holmes, hogy nem érdemes rendet tartani a laborban?

– Egyáltalán nem, Watson. De a becsületes munka a legfontosabb. Akár rendes a laboratóriumi jegyzõkönyv, akár nem, ha tisztességesen vezetik, mindig a kutatás érvényességét és becsületességét tükrözi.