Veuve Marie-nál megjelent Prücsök a kosarával.
- A bizományi krizantémért jöttem - búgta behízelgő mosolyával.
- Ezeket vidd, a fogós kosárból - felelte a sommásan özvegy Veuve Marie.
Három férje kihalt mellőle. Az első, Deboux mechanikus szerelés közben lezuhant a tetőről, mert remegős volt a térde, pedig mindössze harminckét éves múlt. A másik, Fousier képkeretező, egy napon elbújt éjszakára, és a melegház virágágyában aludt, ahol vége lett, mert a violák rálehelték a halált. A harmadikat ugyancsak végtagjainak remegése ölte meg. Palafedés közben egy ötemeletes ház tetején szólította magához a pallér, és ahogy elindult, lezuhant a magasból.
Ebből is láthatjuk a tanulságot: így jár, aki egy háztetőről lezuhan.
- Megyek a bálba! - újságolta Prücsök.
- Szép is az! Utoljára a szigonyosoknál voltam: a bálnabálon. Sok jó barátom akadt, köztük néhány régi cetvadász, mind derék és széles vállú. Ott ismertem meg Makárt, akiről azt mondják, hogy sose vétette el a bálnát, amikor szigonyozott... Az volt a bál!...
Szemei titkos emlékezései tüzében versenyt villogtak hatalmas fehér fogaival.
- Makár a legkülönb legény mind között, tehát hozzá megyek, ha visszatér a Déli-tengerekről.
- Aki hűséggel vár - mondta Prücsök -, az nem vár hiába.
- Mégis várom, mert lehetnek kivételek - felelte búsan. - Az volt a bál! Sárgával hímzett kék szaténruhámat viseltem, strasszból készült hajékkel, és éjfélkor a kormányossal felbontottam az eljegyzési szándékot Makár miatt. Mert ilyen a bál: este önfeledten táncolsz, és hajnalban kitör az általános dulakodás. Kéz a kézben Makárral, meghatottan álltunk ott, és a kormányosról eltávolították a pianínót. Hát ilyen a bál. Éjfélkor még társalgás van, és hajnalban már tetováltat az ember. Egy szigonyt illusztrált belénk a Bickmann élőbőrfestő, átszúrt szívvel. A kormányossal vége lett. Lehet, hogy ész köll a kormányzáshoz, de a szigony, az szigony! Izom, ideg és szemmérték, továbbá erő és fizikum párosulva teszik a lényeget. Ha meg verekedés van, akkor Makár előtt le a kalappal, mert úgyis leröpül!... Te, várj!... Adok neked egy csontlegyezőt, az kötelező, és van egy selyemharisnyám is...
- Ó, az nagyon jó lesz! A Besurranó Mirnix meg kiondolál majd a kolmizóval.
- Kell a csudának! Menj csak, és daueroltass a hitelemre! Miféle bálba mégysz?
- Tiszti kaszinóba - vetette oda könnyedén. - Ész Lajos meghívott, és fél kilenckor jön a furgonkocsi értem... Szervusz Veuve Marie...
Sietett, mert nyolcra járt. A sarkon Rendőri Nanette kiabált vidáman.
- Eredj Mirionhoz! Azt mondtam neki, hogy manikűrözzön téged!
- Köszönöm szépen... - és hirtelen néhány élénk virágot tűzdelt pápuasötét hajába.
- Ha gukker is kell, hát csak szólj - biztatja kedélyes üvöltéssel túlról.
- Köszönöm! Lehet, hogy megkívánják a bálban.
- Hallom, hogy Szivar levette rólad a kezét!...
- Le - felelte nyugodtan. - Szerbusz. - És továbblibbent riszáló járásával, virágos hajával, derűs arcával, hogy madárfüttyre gondolt, aki csak látta a benzinszagú, poros kikötőnegyed fülledt estjében...
És ment.
Szivar közben megragasztotta felrepedezett arcát és rendbe hozta magát kissé.
- Most járt erre Prücsök! - kiáltotta Veuve Marie berakodás közben.
- Nem érdekel az a kölök! Torkig vagyok vele.
Prücsök a manikűröstől egyenesen a mozi elé ment. Egy óra késéssel érkezett a bejárathoz.
Szivar már várta. Illetve szemközt ült a szemétládán, mint aki véletlenül arra jár. Micsoda kis boszorkány. Kétoldalt abban a fekete drót hajában virágok kelyhe csilingel.
Levette a kezét róla. Ez faktum. Csak azért jött, mert kíváncsi, hogy mit csinál egy ilyen kölök nélküle.
Prücsök mosolyogva andalog a mozilátogatók között, csak kár, hogy egyik-másik belebotlik a cipője orrába.
- Pardon! - mondja ilyenkor kedves mosollyal és szomorúan, mert az illető káromkodik. De elszégyelli magát és az ártatlan ügyefogyott gyerektől virágot vesz, hogy jóvátegye.
Később Szivar döbbenten látja, hogy a lány szükség esetén megtoldja a cipő hosszát egy óvatos lábmozdulattal, és így, ha már elkerülné valaki, hát az is keresztülbotlik rajta.
Hű! Hiszen ez egy életveszélyes szélhámos.
Most odajön egyenesen Szivarhoz, mérföldes csizmájában, mint a Babszem Jankó óriása.
- Hol a ruha? - kérdezi követelően.
- Miféle ruha?
- Hát amit loptál nekem. Vagy nem említettem?
- De igen. Azonban nem vagyok a cseléded, hogy ruhákat lopjak neked. És harmadszor, miféle ruháról van itt szó?
- Egy lopott zöldről, művirággal. De ha nem akarod, hát nem. Most sietek a virágot eladni, aztán daueroltatok, mert este megyek a bálba a hullaszállítóval.
A lány a virágkosarával odább ment, mert egy jól öltözött úr közeledett. Sietve kissé előrecsúsztatta a lábát, de nem úgy végződött a csel, ahogy akarta, mert az úr egy kissé elgondolkozott, és így kelleténél hosszabb ívben botlott, elannyira, hogy keresztültörte fejével a pénztár furnérból készült vékony oldalfalát.
A pénztárosnő csodálkozva látta, hogy egy puszta fej, alig némi arcbőrrel, benyomul a falból.
- Jegyeket csak a tolóablaknál adok - szólt lakonikusan a puszta fejhez -, nincs kivétel, tessék sorba állni!
A beszorult úr azonban nem bírt visszakozni a torkának feszülő furnérnyársak közül. Erre a pénztárosnő gengszternek vélte, és hirtelen fejbe csapta egy hamutálcával.
Ezalatt a portás megfogta karjánál Prücsököt, aki elosont volna.
- Hohó! Maga csak maradjon szépen...
- Eresszen el!...
Szivar zsebre tett kézzel, komor jassz módján odajött, elhúzta Prücsköt és azt mondta a portásnak:
- Ne okoskodjon, ez a kislány nem csinált semmit.
- Azt maga mondja - felelte a mozi bősz cerberusa.
Közben az úr üvöltözött a pénztárban, és valaki elszaladt egy lemezbontó vasklapni nevű szerszámért.
- Ezt a kölköt rendőrnek adom át! - kiabálta a portás, és két úr a közelben helyeselt.
- Én Fedorovics orosz világbajnok vagyok! - mondta az egyik bikanyakú egyén. - Ilyesmit nem lehet egy moziban.
- Majd orosz bajnokok mondják meg, hogy mit csináljanak az afrikai mozikban... - mondta Szivar a bajnok felé fordulva, hogy a portás figyelmét elterelje.
Miután ez sikerült, és a portás laza tartásban az orosz válaszát várta, Szivar bal kézzel úgy szájonkapta a gyanútlan cerberust, hogy ez elsöpörte Robert Taylor képmását, egy főzeneigazgató édesanyját és a segédgépészt, a lemezbontó vasklapnival, amint éppen érkezett.
Ezután a jassz megverte ama két urat is, akik helyeseltek. Elsősorban Fedorovicsot tette ártalmatlanná, mert ez világbajnok volt, tehát különös gonddal, nyomban a legerőteljesebb állkapocsütés alkalmazásával vitte földre, és roppant sajnálta másnap, midőn kiderült, hogy Fedorovics bridzs-világbajnok. A másik helyeslő úr a könnyed fejbeütéstől esés közben ismét ledöntötte a tápászkodó segédgépészt, és sajnos a lemezbontó vasklapni úgy rohant bele a bordáiba, hogy egy porcleválásban nyomban kiegyezett volna.
A pénztárba szorult úr lassanként megszokta új életkörülményeit és figyelmeztette a pénztárosnőt, hogy a visszaadásnál tévedett. Ez az úr most lehiggadt gyászolónak tűnt, ahogy fejére hintett hamuval és alig némi arcbőrrel megkérdezte a pénztárosnőt, hogy hol találkozhatnának másnap, ha úgy adódna, hogy közben kiszabadítják innen.
Az idillnek sikoltozás, ordítozás, recsegés, zuhanás vetett véget, az előcsarnokban teljesen felborult a rend. A vasklapniba hullott helyeslő idegen sérült bordájával felugrott, és kivette a revolverét.
- Ne mozduljon! - kiáltott Szivarra. - Én Stergen főfelügyelő vagyok, és azonnal...
Nem mondhatta el, hogy mi lesz azonnal, mert Prücsök elragadtatott hangon így kiáltott:
- Éljen Stergen főfelügyelő!
És ráborította minden virágát, hogy a krizantémeső beborította Stergen fejét és elvakította. Most sivítva érkezett a riadókészültség, és néhány hisztériás nő elsodorta bordarepedésével az ünnepeltet.
- Gyere... - mondta Prücsök, miután elragadtatásában még kosarát is az ünnepelt főfelügyelő fejére hullajtotta, azután barátját egy hirdetőoszlop körül meglapulva elvezette.
- Mindenki igazolja magát!...
Az épületet megszállta a rendőrség, és kezdetét vette az igazoltatás. De Prücsök és a jassz ekkor már messze jártak.
- Szent Atyám! Elkésem a bált... Komolyan nem loptál estélyi ruhát?
- Én nem vagyok a dadád, hogy mindenkit felpofozzak és azután elmenjek lopni is! Elég volt!
Büszke, gyors léptekkel távozott. Büszkén távozott igazságának tudatában és gyors léptekkel, mert feltűnt a közelben Babette anyó, és vele volt a lavór is. Védencét kereste a nyugtalan idős hölgy, de észrevette az elsiető jasszt is.
- Hallja! - kiabált utána. - Átadom magát egy rendőrnek és leverem a glazúrt a képéről, ha a környékre jön, maga éhenkórász bitang!
De a jassz annyira sietett, hogy nem is válaszolt. Szivar, akiről jól tudták, hogy polgári foglalkozására nézve nem dolgozik, olykor mindenki előtt ismeretlen sürgős ügyben elsietett valamerre, és érdekes, hogy e halaszthatatlan teendőit általában a váratlanul közeledő Babette anyó juttatta eszébe.
- Jó nap volt - szólt Prücsök, miközben hazafelé mentek. - A kocsmában elgurult egy frankom, de Kirúg Hümér majd megkeresi a jégszekrény alatt.
- Holnap érte megyek. Az a rovottmúltú még letagadja.
- Most bálba menés lesz.
- Újságolták már! - és ráripakodott: - Nem szeretem a flangérozást!
- A papám végett... - felelte Prücsök halkan, és elfutotta szemét a nedvesség.
- Ne bőgj, mert... Van legalább lornyós szemüveged?
- Miféle az?
- Bálba uraknak frakk, hölgyeknek estélyi látszer kötelező.
És a kunyhóban kiráncigálta a sivalkodó, rozzant fiókot, előkerült egy úgynevezett kazetta, amelyen elszórt zománcszilánkok itt is, ott is, gyöngyházzal díszes jobb időket gyászoltak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
