Az üldöző csapat, mint a vízmosás felduzzadt áradata, úgy zúdult a völgybe, hogy megelőzze a rablókat, elsősorban Holdvilág Teddyt, aki Miss Logannal bizonyára nem képes úgy nyargalni, mint egyébként.

De a hajsza izgalmában is ámultan figyelték "Wardest".

Mintha egyedül is szembeszállna a rablókkal! Nem is törődött azzal, hogy követik-e a többiek, de nem is követhették, mert úgy vágtatott, mintha a forgószéllel versenyezne.

Szinte úsztak a levegőben. Narrow keskeny teste hosszan elnyúlt, hogy másodpercekig egy patája sem érintette a földet.

Azután végképp eltűnt a többiek elől a messzeségben.

- Őrült ez? - kérdezte egy Cresby nevű farmer lihegve a mellette vágtató Blounttól.

- Eszeveszett alak! Így egymagában ér oda az Édes Völgyhöz, ahol a rablók átkelnek.

- Szitává lövik, mielőtt a kezét megmozdítaná!

- Siessünk!

A csapat kétszeres erőfeszítéssel igyekezett a nyomába, de a fiú nem tűnt fel többé.

Mint akit lovastól megszállt a veszettség, olyan őrületes iramban nyargalt árkon-bokron át, akadállyal nem törődve, az Édes Völgy szorosa felé.

Nem látott maga előtt mást, mint a leány kedves, szomorú gyerekarcát.

Szerelmes volt a Mexikói Suhanc!

Eddig nem ismert érzésben mást a hegyek és magány szereteténél. Először támadt fel benne az a furcsa, szomorú öröm, az ismeretlen meleg, belső hang, amely bizonyára a szánalom és a rokonszenv vegyüléke. Úgy hitte, hogy ez szerelem.

És vágtatott, mint az ördög, árkon-bokron, dombon, vízmosáson át a vesztébe. Talán, ha tudta volna, hogy hová vezet az eszeveszett lovaglás, akkor sem fékezi Narrowot. Olyan ellenállhatatlan gyűlölettel vágyta Holdvilág Teddy pusztulását, mint aki fulladozva egy sóhajnyi levegőt a legnagyobb gyönyörűségnek tart.

Már feltűnt a völgyből kivezető szoros, amely a Spund Wather Groundhoz vezet.

De most egészen váratlan fordulattal eltéríti az útjától, és levág oldalt az Édes Völgy kijárása felett emelkedő szikla irányába. Sebesen igyekszik a domboldalon felfelé.

A Mexikói Suhanc nem akart átkelni a Spund Wather Groundon. Csak azt akarta, hogy más se keljen át. De minek ehhez a dombra kapaszkodni?

A feleletet Tömpe Bill, Sötét Jeff és néhány rabló gyorsan megkapta a kérdésre.

Már útban volt a hegyek közül menekülő farkasok, sakálok, patkányok, különböző egyéniségű rablók vegyes falkája. Nem sejtettek még semmit. Kis csoportokban, sebes vágtatással az Édes Völgy kijárása felé igyekeztek.

- Honnan tudja Holdvilág Teddy, hogy más nem ismeri ezt a gázlót? - kérdezte Gunner Bob, a csontvázszerűen hosszú sovány rabló.

- Ő maga is véletlenül akadt rá, mikor belezuhant éjszaka a folyóba - felelte Sötét Bill.

- És most merre jár a Holdvilág?

- Biztos átkelt már gázlón.

- Nem lehet. Éjszaka még Húsos Farkassal beszélt a Sziklavárban. Azóta nem vágtatott elénk - mondta az örökre bizalmatlan Gunner.

- Biztos valami külön terve van. A Holdvilág sohasem csinálja azt, amit a többség - lihegte Köpcös Harry, egy kegyetlen gyilkos a sok közül.

- Ha tudni akarjátok - szólt Sötét Jeff -, elrabolta Logan ezredes leányát, és a Sziklavárba vitte.

- Ördög! - kiáltotta Harry -, ezzel még jobban ránk uszítja a vidéket.

- Hol van a Húsos Farkas? - kérdezte ismét Gunner Bob, mert egyre gyanakodott.

- A két Bulloggal jön talán.

Közben vagy kétszáz méterre megközelítették a szorost.

- Azt mondom nektek - mondta Gunner -, hogy Holdvilág Teddy és a Húsos Farkas kipróbálják ezt az egérutat a mi bőrünkön, és csak azután jönnek ők is, ha látják, hogy tiszta a levegő. A két Bullog nagyon erős, fütyül Húsos Farkas parancsára, ha ilyesmiről van szó. Ezért jöttünk mi hatan erre.

- Ostoba vagy ! - kiáltott a Köpcös. - A Kóbor Jenny bandája is erre jön. És már órákkal előbb láttad a Tornádó Houligant elnyargalni arra...

- És ha egyenesen a pokolba nyargaltak?

Mielőtt még a Köpcös Harry egy káromkodással kifejezhette volna véleményét, a távolból megjött a felelet.

Lövések!

- Állj! - kiáltotta Tömpe Bill elöl, és leugrott a lováról. A többiek is így tettek.

- Halljátok? - ordította Gunner. - Csapdába estek. Ez a Tornádó Houligen és a bandája.

- Fogd be a szád... Valakinek előre kell nyargalni, hogy körülnézzen...

Komoran álltak. Senki sem jelentkezett önként.

- Aszondom, hogy Gunnernek igaza volt - jegyezte meg a Tömpe Bill.

- Mi szüksége lenne Holdvilág Teddynek vagy Húsos Farkasnak, hogy bennünket tőrbe csaljon?

- Talán azt remélik, hogy nem lesz hajtóvadászat, mert a rablók nagy része meghalt!

- És akkor ők ép bőrrel ússzák meg!

Zúgtak és morogtak. Ha ott van valamelyik vezérük, hát lehet, hogy megölik.

- Most az a fontos, hogy valaki előre lovagoljon - mondta Tömpe Bill.

- Eredj magad, ha kíváncsi vagy a halálra!

- Tudni kell, hogy mi van ott! - kiáltotta egy másik.

- Engem nem érdekel - ordított Gunner, mivel megerősítették gyanúját a szüntelen puskalövések.

- Nem fordulhatunk vissza a néhány durranás miatt... - ellenezték többen. - Biztosan kell tudni!

Rövidesen megkapták a választ, és ez még csak növelte a pánikot. Kóbor Jenny jött nyargalva, vérző arccal. Egy elsuhanó, csúszott golyó szakított bele.

- Vissza! Forduljon mindenki vissza! Csapdába kerültünk.

Dühödt ordítás volt a választ.

- Beszélj! - kiáltotta Tömpe Bill. Kétségbeesetten hinni akart a Húsos Farkasban.

- Délután értünk a szoroshoz - lihegte a karvalyorrú Kóbor Jenny -, nyolcan voltunk, mert a Vörös Birgel az embereivel lenyargalt Wildhouse-ba, hogy bosszút álljon Fedyardon.

- Barom!

- Azt hitte, biztos az út. Felgyújtotta Fedyard farmját.

- Most ezért kettős dühvel üldöznek majd.

- Holdvilág Teddy azt hitte - folytatta a Kóbor -, hogy biztos út vezet a gázlón. Majd kiábrándul ebből...

- Ostoba fecsegő! Mondd gyorsan, hogy mi van?!

- Nem jutottunk a szoros belsejéig sem! Ahogy a sziklatorokhoz értünk, tán félyardnyira az indián sírtól egy lövés dörrent. Houligan nyargalt elöl. Homlokán érte a golyó, utána Jerryt pont szíven, és egy harmadikat, azt a szőke arizonait...

- Tom Wheyler!

- Úgy van, szintén a koponyájába kapta a lövést. Közben leugráltunk a lóról, és fák meg kövek mögé bújtunk.

- Ki lőtt?

- A Mexikói Suhanc!

Egy másodpercnyi csend után szitkokban tört ki valamennyi.

- Ördög és pokol! - káromkodott Tömpe Bill és Sötét Jeff.

- Az a holdképű? - kérdezte Gunner.

- Az. Én oldalt felmásztam egy sziklára, és kénytelen volt helyet változtatni. Tisztán láttam. Csendbiztosi ruhában guggolt a sziklán.

- Megölte Wardest! - kiáltotta a kövér Harry. - A Húsos Farkas mondta.

- Ahelyett, hogy elhordaná magát, még ellenünk fordul.

Tömpe Bill és Sötét Jeff összenéztek, de nem szóltak semmit. Miért mondják meg, hogy a fiú ostobaságot követett el, amikor felvette a csendbiztos ruháját, és Húsos Farkas ezt jól kihasználta?

- Valamit tenni kell! Azonnal a nyakunkon lesznek!

Három bandita érkezett vágtatva. Az egyik a karját fogta, és az ujjai között vér csurgott.

- Lóra, ostobák! - kiáltotta. - Egész Countiway a lejtőn vágtat már! Ide tartanak!

- Oldalról törtek ránk.

Általános zűrzavar és kiáltozás támadt. Fejetlen pánik vett erőt a rablókon.

- Holdvilág Teddy becsapott bennünket! - süvítette Gunner. - Miért nincs itt, ha nem bűnös?...

- Ott jön! - kiáltotta Tömpe Bill.

...Távolról feltűnt Holdvilág Teddy, amint nyargalva közeledett. Mögötte Húsos Farkas és a két Bullog.

- Mi az? - kérdezte halkan, röviden, ahogy a csoporthoz ért.

- Tőrbe csaltak! - kiáltotta izgatottan Gunner.

- Tőrbe csaltak? Hm... Valaki megtévesztett téged, Gunner? Mi? - kérdezte halkan.

A csontos, óriás rabló meredt arccal lihegett, de nem szólt semmit.

- A szoros kijáratánál a Mexikói Suhanc lesett ránk. Lelőtte Bartot, Carryt és a hosszú, szőke fiút, aki Arizonából jött.

- A te kedvenced volt, Holdvilág.

A rablónak egy arcizma sem rándult, csak a szeme, mintha összeszűkülne kissé.

- Hm... folytasd.

- Nincs tovább. Lövöldözés volt. Átkozottul jól céloz a gazember, és úgy helyezkedett el a sziklán, hogy száz embert is lelő anélkül, hogy egy is átjutna a szoroson.

- Úgy...

Gondolkozott. Távolról sok-sok lövés hallatszott.

- Ezek a countiwaybeliek. Az Édes Völgyön át közeledtek, és éppen elvágták az útját a Vörös Birgelnek. Arról jött egy csapattal.

- Az a barom felgyújtotta az éjjel Fedyard farmját!... - mondta csendesen Holdvilág, és körülhordozta a tekintetét. Mindenki hallgatott. - Ostobaságokat követtek el, azután nyávogtok, mint a kismacskák. Birgel felgyújtotta Fedyard farmját!

- Igen.

- Pedig megtiltottam!...

- Most arról van szó, hogy mi legyen... - szólt közbe az egyik Bullog.

- Arról van szó, amiről én beszélek. Ostobák vagytok! Erről van szó!

- És honnan tudja ez a kölyök, hogy merre akartunk menni! - kiáltotta Gunner Húsos Farkas felé.

- Tán azt hiszed, te csontváz, hogy én árultam el?! - horkant rá a szakállas.

- Nyugalom - mondta szelíden Holdvilág Teddy.

Újra elhallgattak.

- Én követtem el a hibát - folytatta nyugodtan. - Ez a fiú feláldozta magát, csak azért, hogy bosszút álljon, illetve elfogjon engem...

Tűnődve nézett a távolba, ahonnan sűrű dörrenések hangzottak.

- Miért vagy az oka? - kérdezte Húsos Farkas, de Holdvilág Teddy nem felelt.

- Mondd, hogy mit csináljunk! - sürgette Bullog.

Az ikrek mindegyike két méter magas volt, és durva arcuk, nagy, széles orruk, alacsony homlokuk, bozontos szemöldökük hajszálra egyezett.

- Elsősorban, mert hibáztam, tudni akarom, hogy továbbra is engedelmeskedtek-e nekem, vagy más vezért akartok?

- Ostobaság! - kiáltotta Kóbor Jenny. - Te vagy a legkülönb köztünk.

- Úgy van!... Igaz! Mondd meg, Holdvilág Teddy, hogy mit csináljunk!

- Meg kell próbálni kitörni Countiway lakosain keresztül, mielőtt értesítik a Silt Cityben várakozó üldözőket.

- Úgy van!

- Tízen a Farkassal átvágtok erre a tisztás felé, és a hátukba kerültök. Tízen Kóbor Jennyvel szembefordultok velük. Ha szétugrasztjátok őket, akkor neki a szorosnak.

- És a Mexikói Suhanc?

- Azt én elnémítom! - felelte, és egyenesen a szakadék felé vágtatott...

Csodálkozva néztek utána.

Két csoportra oszoltak, és a vezérük parancsa szerint nekivágtak, hogy elkezdjék az utolsó nagy játszmát ezen a vidéken, ahol már nem kértek és nem adtak kegyelmet a szembenálló felek.

Közben az üldözők elérték a szorost. A rablók már nem voltak ott. Csak tizenkét lelőtt bandita. Ezeket elintézte a Mexikói Suhanc a menekülés kapujában.

Köztük volt Emmet Birgel, a "Vörös" testvére, aki kegyetlenül felkoncolta a Barlac fivéreket, mert késett a váltságdíj. Dick, a késelő, Halmount Pete és a félszemű Markett Bill, aki kisiklatott és kirabolt egy vonatot Salt Lake Cityben.

Most itt feküdtek. Egyetlen fiatalember felvette velük a harcot, és tartotta a szorost egy álló órán át.

- Istenemre - mondta Cresby, a farmer -, valamennyi seriff a környéken öt év alatt nem végzett annyit, mint Wardes éjféltől mostanig.

- Utánuk! - kiáltotta Croft, a kovács, és lóra ült.

- Megállj! - intett Penn. - Semmi tervszerűtlenség!

- Úgy van! Wardes mondja meg, mit tegyünk.

- Helyes! Wardes a vezetőnk!

Lelkesen körülfogták a Mexikói Suhancot. Érezték, hogy a rablókkal megátkozott környék végre rátalált az alkalmas emberre. Ez nem nyugszik, amíg ki nem irtotta őket.

- Öt ember itt a sziklán elfoglalja az én helyemet! Nem kerülhet senki a hátatokba, járhatatlan szirt van mögöttetek.

- Nagyon jó. Öt ember akár ezret is lepuffant onnan, mert kettőnél több nem lovagolhat be a szorosba.

Az öt ember megkötötte a lovát, és felment a sziklára. Most egy vágtató csoport érkezett a völgy felől. Cowboyok. Messzi útról jöhettek.

- Helló!

- Helló!

- Fedyard legényei! Wildhouse-ból!

Ők voltak. Elől a fiatal Fedyard.

- Mi történt?

- A Vörös Birgel megrohanta az embereivel Wildhouse-t. Felgyújtotta a farmot.

- Kutyák!

- Ki ez a csendbiztos?

- Wardes!

- A Denveri Kopó!

Fedyard és emberei elismerő mormolással fordultak egymás felé.

- Fedyard! Te fordulj embereiddel a tisztás felé! A rablók megkísérelik majd ismét az áttörést.

- Nem valószínű - mondta Croft, inkább a Spleet River irányába próbálkoznak.

- Ismerik terveiteket. Ha én lennék ott közöttük, összeszedném őket, és elosztva támadnék két irányból, hogy áttörjek. Holdvilág Teddy ugyanezt fogja tenni.

- Mindenesetre - mondta Fedyard - beállok az emberekkel a vízmosás keleti végébe, onnan szemmel tartom a tisztást.

- Jó. Két ember vágtasson Hiller Glownba, és adja meg a jelet: a körvadászat kezdetét veszi!

- Mindenfelől menjenek lovasok valamennyi üldöző csapathoz.

Fedyard és emberei közben elindultak a tisztás felé. Két lovas nekivágott Hiller Glown irányába, ahol Logan ezredes terve szerint az egyik üldöző csapat várt.

- A többiek erre nyargaljanak előre. A sziklák között, a völgy elején várjatok. Ha visszatér a rablók csapata, a sík mezőn találja őket a sortűz.

Mindenki elfoglalta a helyét.

- Ez nagyon okos volt, Wardes...

- Menjetek...

Ebben a pillanatban puskaropogás hallatszott a tisztás felől, és Fedyard embereinek diadalordítása. A rablók fejveszetten húzódtak vissza a meglepő fogadtatás elől.

- Siessetek a sziklához! És a jelszó...

- Nincs kegyelem!

- Nincs kegyelem!

A jelszótól visszhangzott a völgy puskaportól nehéz levegője.

- Te merre mégy?!

- Én megkeresem Holdvilág Teddyt, és leszámolok vele.

Mint a szélvész, vágtatott Narrow hátán.

A két nagy ellenfél elkerülte az összecsapást, mert egymást keresték. De kétségtelen volt, hogy az igazi harc az lesz, ha egyszer Holdvilág Teddy összecsap a Mexikói Suhanccal.

És hogy ez rövidesen megtörténik, az senki előtt sem volt kétséges.

Lilian csak arra emlékezett, hogy valahonnan a magasból, egy fáról, vagy talán egyenesen az égből ledobbant közéjük ez az acélarcú ember.

Egy rúgásától szerteszét repült a tábortűz parazsa, egy ütése Traweller fejét találta, hogy felbukott. Az apja revolvert rántott, de félrecsapott kezéből kirepült a pisztoly, és Holdvilág Teddy revolvercsöve az arca előtt mered máris, mintha a levegőből varázsolta volna elő, és mély zengésű baritonján halkan ezt mondta:

- Nyugalom...

- Mit akar?...

- Elviszem Miss Liliant. Ötvenezer dollár, és szabad elvonulás az ára...

Egy pillanat az egész. Azután a leányt nyeregbe kapja, és elvágtat.

Lilian nagyon csodálkozott azon, hogy egyáltalán nem fél.

- Mi ez?...

Idegenszerű érzés, hogy ezzel a hatalmas erejű emberrel száguld. Kissé szédül is.

De nem fél. Miért?

- Hunyja le a szemét, vagy legalábbis nézzen a földre - mondta Holdvilág Teddy. - Előre, Dust!

A ló, mintha értene emberi nyelven, nekiiramodott, és Lilian lehunyta a szemét, ahogy a rabló mondta. Amint nem látta az elsuhanó földet, megszűnt a szédülése.

Így vágtatott nagyon sokáig. Aztán meglepett felkiáltást hallott.

- S'death!

A ló megállt. A bandita óvatosan leeresztette Liliant a nyeregből, és ő is melléje ugrott.

- Maradjon itt nyugodtan állva. Úgysem futhat előlem. Egy sebesült vagy halott fekszik itt.

- Nem próbálkozom szökéssel, nyugodt lehet - felelte határozottan, és újra csodálkozott ezen a nyugalmán.

Már az idegenszerű érzés sem nyomasztotta. Mintha természetes lenne, hogy itt vágtat a rablóval.

Néhány lépésnyire egy ember feküdt a fűben.

- Hisz ez a mesztic... Hé! Mi történt? Fernandez!

- Ó! Sir... Lord Teddy! - nyögte a félvér.

- Mi történt veled?

- A... Mexikói Suhanc... lőni...

- Rád?

- Igen... De először én... Mert ő leütni Farkast... És akkor mind lovagoltak el... Mer Sötét, Mr. Tömpe...

- Azt hitték, halott vagy?

- Nem. Ők itt hagyták Fernandezt... mint kutyát... - lihegte villogó szemmel.

- Ne hazudj! Hiszen bekötöztek!

- A Mexikói Suhanc bekötözött... Pedig... én akartam... lelőni...

- Ne hazudj! Te kiálltál vele?

- Innen... bokorból... Mert a Farkas seńort...

- Szóval orvul...? És ő mégis gyorsabb volt... És egy orgyilkos kutyát még... bekötözött... Hm... Jó. Most felelj erre: ki ez a Mexikói Suhanc?

- Nemrégen jött... és itt volt Húsos Farkasnál... De nem rabolt.

- És miért veszett össze a Farkassal?

A mesztic hallgatott.

- Jó. Ne mondd. Nem kutatom mások titkát. Új kötést adok és vizet...

- Ó! Holdvilág Lord - könyörgött fogvacogva. - Te vagy hatalmas... Nem itthagyni mesztic... Ha jönnek fehérek, akkor engem lincs-lincs... mert Farkassal voltam mindig...

- Gyalázatos orgyilkos vagy! Megérdemled!

- Ó! Hatalmas Holdvilág Lord... Könyörülj szegény... meszticen...

- A mindenségit!...

Tétován körülnézett. A leány nyugodtan állt. Távolabb a mesztic kócos indián paripája várakozott, lehorgasztott fővel.

- Miss Logan! Akar segíteni ezen a szerencsétlenül járt csirkefogón?

- Igen.

- Két ló közé kötünk egy pokrócot, ahogy Dr. Dawyt is vitték.

- Értem.

- Maga ül az egyik lovon, és hozzám igazítja mindig a sebességet, különben leszakad a hordágy.

- Igen!

- Ha szökni próbál valamerre, és ez az ember leesik a lovak között, nyomban meghal. Mellkasában golyó van. Erre gondoljon, ha találkozunk valakivel.

- Nem fogok szökni.

A rabló csodálkozva, fürkészve nézett rá. Lilian hangosan, deklamálva beszélt, és szinte kihívó hidegvérrel állta a kemény tekintetet.

Gyorsan megigazította az indián ló nyergét, felkötötték a pokrócot Fernandezzel, és lépésben haladtak tovább.

- Mióta fekszel itt? - szól le a nyeregből Holdvilág Teddy.

- Sok órája. A Mexikói Suhanc megígérte, hogy küld embereket... Féltem, hogy megteszi... Lincs-lincs... - tette hozzá vacogva.

- Engem a Mexikói Suhanc küldött - mondta Holdvilág Teddy, és a leány meglepetten nézett rá.

- Te... láttad őt... Holdvilág Lord?...

- Igen. Barna lovon ült. Fehér lámpás van a ló homlokán, karcsú álltat. A fiú szeme világoskék, nagy sarkantyúja és korbácsa van.

- Ő... az... igen... - felelte a mesztic. Lilian felkiáltott. Szent isten? Wardes... Ez Wardes!

Holdvilág Teddy szigorúan nézett rá, és ujját az ajka elé tartotta.

- Ne beszélj, Fernandez, mert felszakad a sebed... - szólt a meszticre, és az elhallgatott.

Nem ügetve, de mégis elég gyorsan haladtak. Lilian nem értette ezt. Hiszen így utolérik őket hamar az üldözők, ha a nyomukban vannak!

- Először Trawellernek Countiwaybe kell menni - mondta Holdvilág Teddy -, és onnan az üldöző csapattal ismét vissza a tábortűzhöz, csak aztán követhetnek.

A leány ijedtén felkapta a fejét.

- Honnan tudja, hogy mit gondoltam?

A rabló nem válaszolt. Lilian lopva felnézett rá.

És kissé félt. Attól az érzéstől fél, hogy nem érez félelmet.

Még vagy félóráig léptettek így. Némán. Csak a mesztic nyögése hallatszott időnként. Azután elérték a Rocky Mountainst. A Felhőösvény aljánál voltak. Az óriási hegység szinte nyílegyenesen szökött a felhőkig mellettük.

- Szálljon le - szólt fél suttogással a bandita.

Engedelmeskedett. Holdvilág gyorsan megkötötte a két lovat néhány látszólag járhatatlan magas bozót mögött.

- Menjen előre!

- Hová?

A szikla alján néhány cserje volt előtte, magas, sűrű bozót, de bejárást, barlangnyílást nem látott sehol.

- Menjen a bozótig, ahol az a vastag gyökér dudorodik a föld felett.

A lány nem értette, de azért engedelmesen ment a bokrokhoz... Amikor odaért, meglátta, hogy két bokor összekötő ágai alatt boltívszerű sötét nyílás tátong.

Már ott volt mellette Holdvilág Teddy. A lépését nem hallotta reccsenni.

Úgy jár, mint valami kísértet.

- Guggoljon le - szólt a leányhoz.

- Hová visz?

- Ne kérdezzen - felelte röviden.

Lilian habozott.

- Előre! Bújjon át az ágak alatt, és vigyázzon. Sok a tüske.

Lilian hátrapillantott lopva, azután dobogó szívvel lehajolt. Ahogy átért a lombok közül a sima sziklafal mellé, sebesen vert a szíve. Szorosan a szirt aljából nőttek ki ezek a kemény, sűrű cserjék.

- Tovább! Egy barlangot talál a kinyújtott keze távolságában.

Ahogy megtapogatta a falat, érezte egy helyen, hogy üres levegőbe nyúl.

Lépett egyet. Vak sötét fogta körül. Tovább ment.

- Fél?

- Nem.

Nyugodtan előre kúszott. A háta mögött jön Holdvilág Teddy.

Kézilámpa fénye villan. Boltozatos üregben vannak. Néhány szőrme, egy kezdetleges tűzhely, víz és konzervek.

A Holdvilág Teddy tanyája ez, gondolta Lilian. Vajon itt él állandóan?

- Ritkán tartózkodom a barlangban - szólt mögötte a nyugodt hang, és a lány hökkenten felnézett.

Ismét a gondolataira felelt.

- Üljön le, Miss Lilian. Megnézem a mesztic gazember sebét.

- Itt kell majd nekem...

- Kérem, ne mondjon semmit.

A lány szó nélkül leült. Holdvilág Teddy kibontotta a kötést.

- Súlyos... mormogta rövid vizsgálódás után.

- Szív? - kérdezte a lány.

- Tüdő.

Hallgatott. Különös volt ez a rabló, ahogy ráncolódó homlokkal, mint valami tudós, a seb fölé hajolt.

Odavilágított a lámpával is, és az egyik ujjával megérintette a bőrt, mintha az kutatná, hogy a gyulladás meddig terjed.

Azután valami egészen különös történt.

Holdvilág Teddy levette a kabátját, és könyökig felgyűrte az ingét.

Miért volt ez furcsa?

Mire emlékeztette ez az előkészület?

Csak keleten látott hasonló higgadt, de mégis komoly készülődést.

Sebészek teszik!

- Kicsoda ön?

- Hallgasson!

- Miért nem mondja...

- Nyugalom...

A zsebéből műszert vett elő. Lilian megismerte: kutasz! Amivel golyót vagy szilánkot távolítanak el az orvosok.

- Kérem... - fordult a leányhoz. - Ha segíteni akar, ott hátul talál egy fazekat...

- Megvan...

- Gyújtson a tűzhely alá. Mindent odakészítettem. Gyufát is talál az asztalon.

A leány engedelmeskedett.

- Ha forr a víz, hozza ide, kérem.

Egy kis üvegből valamit a seb köré öntött, és dörzsölte. Élénk kórházszag érződött. Azután a kését fente egy kövön, figyelemmel, lassan.

- Ó... Lord Holdvilág... te most kínozni Fernandezt...?

- Hallgass! Ha kiveszem a golyót, esetleg megélsz. Ha nem, akkor éjfélre véged.

- Ó... Te lenni... varázsló?

- Nyugalom...

- A víz! - mondta készségesen Lilian.

- Hozza ide...

Röviden beszélt, de udvariasan. A leány odahozta a fazekat. Holdvilág Teddy belekezdett a műtétbe. Hosszú, ügyes ujjai kifogástalan szakszerűséggel dolgoztak. Az arca közben komoly volt, és azzal az összpontosított, szigornak tűnő figyelemmel meredt a sebre, ami a komoly orvost jellemzi.

Lilian ámultan nézte.

- Maga... maga... orvos?

- Csend! Adja ide az ollót és a kötszert...

- Ho... hol van?

- A tűzhely mellett egy fapolcot talál a sziklára erősítve.

- Igen...

Odaadta. Fernandez közben elveszítette az eszméletét a fájdalom és a vérveszteség miatt. Az olló csettent. Véres, ázott rongydarabok, fertőtlenítő... Mintha kórház lenne.

A Rocky Mountains legvadabb vidékén, egy sziklabarlangban!

Lilian két kezét a szívére szorította.

- Maga... Orvosból lett... ban...

- Ne kérdezzen.

Puhán, de röviden mondta, és Lilian lesütött szemmel állt. Nem félt, hanem... ez furcsa: engedelmeskedett!

- Most magára hagyom - szólt végül a rabló.

- Igen.

- A betegnek ne adjon sok vizet inni, akkor sem, ha kér.

- Igen - felelte gépiesen, és nézték egymást.

- Mindent megtalál itt, amire szüksége van.

- Értem.

- Az asztal fiókjában ennivaló is akad.

Hallgattak. Fernandez felnyögött. Álltak egymással szemben. Mi ez? Milyen félelmetes, furcsa érzés áramlik közöttük?

- A barlang elé követ görgetek - szólalt meg Holdvilág. - Nem tud kijutni.

- Nem akarok...

Néhány másodpercig ismét csak álltak egymás szemébe nézve.

Azután a rabló felvette a kabátját, a revolverövét, és egy beidegződött mozdulattal kiemelte tartójából a pisztolyát, futólag, hogy nem akad-e a bőrbe. És indult.

- De ha... esetleg...

Visszafordult.

- Mi az?

- Itt egyedül leszek, és maga...

- Fél?

Keményen nézett Lilianra. A szeme, úgy látszott mond valamit.

- Nem - mondta végül határozottan a leány.

- Arra gondol most - kérdezte a rabló -, hogy mi lesz, ha nem térek vissza?

- Igen...

- Akkor itt elpusztul. - Holdvilág eléje lépett. - Fél, kérem?

- Nem! - felelte újra, de határozottabban a leány, és a férfi bólintott:

- Helyes. Biztos lehet benne, hogy visszatérek - mondta egyszerűen. Aztán fejére tette a sombreróját, és elment.

Lilian egy cseppet sem félt. Nagy megnyugvással leült az egyik kőre, és nézett a sötét barlangnyílás felé, amerre a férfi alakját elnyelte a homály.

Egy cseppet sem félt.

Azt mondta, hogy visszajön, és akkor nem lehet másképp.

Tompa dübörgés hallatszott és egy rövid puffanás.

...A szikla odagördült a barlangnyílás elé. Nem lehet kimenni. Ha Holdvilág Teddy meghal, vagy más baj éri, akkor ő itt nyomorultul elpusztul, a halódó mesztic társaságában.

De nem félt.

Hiszen azt mondta, hogy vissza fog jönni.

És ha mondta, akkor nem lehet másképp.

Ledőlt egy pokrócra, és jóízűen elaludt.