1

- Most adja át a karórát, közlegény. Mondja meg, mit kér érte, és Magde Russel is beleszólhat az alkuba - mondta Yves őrnagy. - Elég messzemenő felhatalmazásom van.

- Sajnos, az óra elveszett - felelte Galamb.

Rémülten néztek rá.

- Mit mond? - kérdezte Delahay, a könyökére támaszkodva. - Ez az állítását... jól... fontolja meg.

- Az óra elveszett, de nyomban megkerül - folytatta Galamb -, ha engem általános testi gyengeséggel kiszuperálnak, hogy részint a régi famíliámat eltartsam, részint újat alapítsak. Ha ezt nem teljesítik, akkor az óra sohasem kerül elő, olyan jól elrejtettem.

Yves a homlokát ráncolta. Minden katonai elképzelést meghalad, amit Harrincourt kért.

- Rendben van - mondta végül. - Mást nem kíván?

- De igen. Troppauer Hümér költeményeit. Ehhez ragaszkodom!

- Ezt vártam tőled - rebegte a költő.

- Troppauer közlegény külön kitüntetésben is fog részesülni a zendülés leverése körül szerzett érdemeiért - szólt közbe Delahay.

- Azután, ha tőlem megkapják az órát, természetesen Magde Russeltól kell megvásárolni. Én csak mint izgatott megtaláló érdemlek jutalmat.

- Minden rendben lesz - mondta Yves - jegyzőkönyvbe vesszük a feltételeket, és korlátlan felhatalmazásom alapján módomban áll a szokatlan kívánságot teljesíteni.

Elkészült a jegyzőkönyv. A tisztek aláírták, hogy Yves őrnagy a vezérkar D. osztálya nevében a fenti kívánság teljesítésére ígéretet tett.

- És most mondja meg, hol a karóra - sürgette Yves.

- Hol legyen egy karóra? - csodálkozott Galamb. - A karon! - Felhúzta a zubbonya ujját, és a csuklóján ott volt az óra.

2

Pencroftot egy hajnalon az oráni haditörvényszék udvarán Kobienszkivel együtt kivégezték. Macquart és Lorsakoff ítéletét életfogytiglanra változtatták, és Gardone, rangjától megfosztva, két év múlva szabadult.

Ezzel a dráma befejeződött.

Mielőtt Galamb és a menyasszonya elhagyták Orant, még egyszer felkeresték az elátkozott Brétail-villát, és szorongó érzéssel járták végig a poros, elhagyatott, sírszagú szobákat...

- Az olyan volt, mint egy lift - felelte mosolyogva Magde.

- Tessék?

- Egy gramofon működött a szobában, villany szerkezettel. A tű karját egy kis készülék állandóan ismét a lemez elejére tette. Ha a hallban égett a villany, akkor bekapcsolódott a gramofon, és ha lecsavarták, elhallgatott.

- De ha benyitottam?...

- Ez a lift-rendszer! Az ajtón éppúgy, mint a felvonónál: érintkezett a két drót! Ha kinyitotta valaki az ajtót, akkor megszakadt az áramkör. Ha becsukta, akkor újra kapcsolt a két drót, és működött a gramofon. Azért csináltattam ezt a szerkezetet, mert előre látható volt, hogy a gyilkosok visszatérnek a villába, kutatni a terv után. A lemezről szegény anyám énekelt, és azt hittem, hogy a gyilkos bizonyára rémülten menekül majd a kísértet elől, amely eltűnik, ha rányitják az ajtót. De éppen az egyik gyilkosnak - Grison volt ez - elárultam, amikor odaköltözött...

- És még egy... A sivatagban, amikor eltűnt a lábad nyoma... Az, hogy lehet?

A lány nevetett.

- Ó, te gyerek! Hát egyszerűen port merítettem a sisakomba, és szépen hátrafelé lépve behintettem a lábam nyomát.

Galamb a földet nézte.

- Mégsem leszek nyomozó... - mondta ezután csendesen.

A villát lezárták, és elutaztak Oranból.

De még hosszú ideig nem akadt lakója annak a háznak...

3

Miután hazatértek Párizsba, és Galamb a kívánt feltételeken kívül megkapta a légió becsületrendjét is, így kiáltott fel:

- Ezentúl vigyázok az egészségemre. Nem akarok beteg lenni!

...Az esküvőt két héttel el kellett halasztani, mert Galamb súlyos influenzába esett. Először volt beteg, amióta elment Párizsból! A halál mosolyogva figyelmeztette, hogy nem szereti a tréfákat. De Harrincourt természete végül győzött, meggyógyult, és elvette Magde Russelt. Esküvő után a kis család együtt lakott a régi családi házban. A Russel-tervért Magde annyit kapott, hogy nemcsak a házat, hanem a jövőjüket is tehermentesítették.

Sokat járt hozzájuk Latouret, a nyugállományú alhadnagy, harcias, lepörkölt bajuszával, és Troppauer Hümér, a költő, aki saját verseit olvasgatta a türelmes családnak.

Harrincourt néhány hold szőlőt vásárolt Párizs környékén, ahová az unalmas, előkelő, úri ismerősök nem jártak. Furcsa társaság jött össze a szőlőben, elég sűrűn. Például: egy grófi külsejű hóhér, Hlavács "őrnagy", a vén Pilotte, Minkusz, az óriás Nadov, Latouret alhadnagy, Battista őrmester, és valahányszor Párizsban tartózkodott: Yves őrnagy. A házigazda ilyenkor szájharmonikázott, a felesége jóféle vörös chablis-val kínált mindenkit, és a zümmögő "filharmonikus" vidám muzsikájára Yves rákezd, a többi meg fújja, mint amikor még ott meneteltek a gyilkos, sárga, szaharai porban, a "régi jó időkben":