- Azt sose lehet előre tudni... - felelt óvatosan a leány. - Mostan magának el kell bújni.

- Telefonált a kórházi autónak?

- Igen. Már itt is volt, tiszteltetik magát, és mindent el fognak intézni. Hallhatta, amikor fékezett. Mer az a kölök azt hiszi, hogy tisztára kocsmázás miatt áll meg tankolni az autó, és a világért sem öntene bele olajat is. Azért aztán úgy csikorog a fék, hogy ha bálba megy az ember, hát felébred rá az egész kórház.

A százados megdörzsölte amúgy is kábult fejét, és olyan sűrűn pislogott, hogy szempillájáról csak úgy szitált a vakolat.

- Vagy hülyeségeket beszél, vagy a lámpavastól agyrázkódást kaptam, és hallucinálok.

- Ez az utóbbi a kézenfekvő. Szóval, telefonáltam a kórházba, kijött a kocsi, és mindent elintézünk. Szivarnak kell még jelmezt szerezni, de lop útközben. Csak az elhunytak ne okozzanak tetemes késést, ami rossz volna.

- Mondja: igazán van ennek értelme, amit beszél?

- Még nem tudjuk. Ha nincs sok értelme, akkor ezt a Szivart felakasszák. Pedig a legjobb barátom.

Elkapta a leány karját, és megrázta.

- Mit csinált, maga boszorkány?

- Ne kezdje újra a mérkőzést. Szivar a maga igazolványával jelentkezik, és átadja a levelet. Holnap visszatér. Akkor maga telefonál az itteni főnökeinek, hogy kihordta a levelet, megérkezett, és kificamította a bokáját. Akkor maga csak szabálytalanságot csinált, de nem hervad el a vállrózsája.

A százados meghökkent.

- Mi?...

Akkor.... Hiszen ez... Ez egészen úgy hangzik, mintha csakugyan volna még egy lehetőség! Tárgyalnivaló nincs a bennszülött királlyal, csak azért küldték vele a levelet, mert annyira fontos...

- Maga csak bízza rám magát! Láthatta, hogy eddig sem csináltam hibát.

- No... A lámpavassal elhibázta az ütést, és meg kellett ismételni. Ez szépséghiba volt.

...Azután kissé szomorú lett a helyzet. A százados rendkívüli fizikuma, emberfeletti erőfeszítése sem bizonyult elegendőnek a megpróbáltatásokhoz. A cipónyira dagadt rándulás nagyon elgyötörte. A földre ült, kimerülten lihegett, és forró borzongás futott át rajta. Belázasodott. És képtelen volt lábra állni.

- Nem megy... tovább...

A rekkenő hőségben rápáncélosodott ruha fullasztotta. Prücsök leült melléje, odaszorította arcát a lázas katonához, és hullottak a könnyei. Jellemző volt egyéniségére, hogy két elképesztő őrültsége között mindig sírt egy kicsit, pihenésül.

- Úgy fáj a szívem... Még szegény apámért sem tettem volna meg, hogy a titkosszolgák követelésére így megöljem magát.

- Miféle... szolgák?... - lihegte a százados.

- Ezt nem árulhatom el. Kötelez a hatalommal való titoktartás.

Mialatt ezt kimondta, kifűzte nagy búsan Deboulier cipőjét, és lehúzta a százados lábáról. Egy közeli erecskénél megnedvesítette zöld sálját, és rögtönzött kötéssel bepólyálta a gyulladt részt. Szerteágaskodó, gubancos pápua hajának titkos mélyéről előhúzott néhány biztosítótűt, és miután kétszer beleszúrt a gyulladásba, elkészült a munkájával.

Megjegyzem, hogy a kötés alapját képező zöld sál valaha az estélyi ruhával volt azonos.

- Mondja... miért tette ezt az egészet? Maga a kémeknek dolgozik?

- Nem. Csak azért mondtam, hogy én a Zöld Kacaj vagyok, és Tuskólábú küldött a halálsugár titkáért, mert egy valószínű megtévesztés kellett. De én nem vagyok Mata Kiri. Az különben is japánban öngyilkos lett.

A százados nem kérdezte tovább, mert a leány minden magyarázata zavarosabbá tette az ügyet. És különben is ájulás környékezte.

Azután Prücsök megpróbálta cipelni Deboulier-t. Nyögve, sírva hurcolta, és lihegett. A százados letekintett rá, de később ezt sem tette már, miután a város közelében, az utolsó dombhajlatnál a leány megcsúszott, és cserjéket, köveket sodorva magukkal, legurultak.

- Segítséget kell hozni... - lihegte Prücsök. És amikor látta, hogy a százados ájultan hever, ismét sírt egy kicsit. A lehúzott tiszti cipő időközben zsinórjánál fogva a leány nyakára kötve függött. Ezt most felvette, hiányzó negyvenötös kaliberű topánja helyett. Dacára, hogy ez a cipő is ballábra készült, és ilyen éppen volt már rajta egy a régi, óriás lábtyűk közül, azért kényelmesen felment, csak kissé megdöbbentően hatott első látásra. Egy ortopéd szakorvos bizonyára különleges esetet gyanít a szerencsétlen leányt illetően, aki két bal lábbal született, és ezek közül is az egyik jóval nagyobb.

Bár látszólag két bal lába és két bal keze volt ennek a leánynak, szokatlan vérmérséklete és elszántsága rendkívüli tettekre predesztinálták. E tettek említésére magas rangú egyének évek múlva is elsápadtak.

Miután ingben nem mehetett a városba, különösen az ing létminimumra mérséklődött terjedelme miatt, nekivágott a szőlődomboknak, és felkeresett egy gyanútlan csőszt, aki felöltőjén aludt.

Megrázta.

- Szőlőkerülő úr! Lopják a gyümölcsöt!

A csősz felugrott és berohant a kunyhóba, hogy csőre töltött puskáját megkeresse. Ekkor a leány becsukta rá az ajtót, odatolta a reteszt, és az ártalmatlanná tett csősz felöltőjében, melyet hossza miatt úgynevezett sleppes ruhának is viselhetett volna, távozott.

Hogy hol lopta a kézikocsit két vödör tapétázó enyvvel, és hogy tette fel a félholt futárt, továbbá melyik vendéglő terasza siratja a hatalmas, kockás terítőt, amellyel Deboulier-t letakarta, ki tudná megmondani?

Annyi tény, hogy kora délután, száz lépésenként végkimerülten összerogyva, megérkezett Babette anyó kunyhója mögé a kiskocsival.

Irdatlan felöltőjében, halálosan kimeredő szemmel, ömlő verejtékben úszva, és lihegve roskadt a földre, azután felkecmergett és megdöngette öklével a deszkaházat. A kofa kilépett...

- Uram Atyám...

- Szaladjon - mondta kifulladtan a rémült Babette anyónak. - Mondja, hogy jöjjön ide Schulteisz, az Ikrek és még valaki... akik behordják a katonát. És Prunoki asztalost öntsék le, ha nagyon részeg... mert ficamot köll kezelni...

Babette anyó a kocsihoz lépett. - Ezen van?

- Igen... De nagyon vigyázzon, mert minden enyv ráömlött szegénykémre.

Prücsök sírva fakadt, és előhúzta roppant felöltőjéből a csősz zsebkendőjét, amelyről ekkor kiderült, hogy munkaköpeny.

- A futár... - hebegte Babette anyó. - Súlyos a sebe?

- Nem tudom... - zokogta Prücsök. - A teherpályaudvarnál még élt...