- Magához jöttem, kislány - szólt a kormánybiztos. - Szeretném, ha békét kötnénk.
- Kérem. Én olyan vagyok, hogy ha nem haragítanak meg, hát kenyérre lehet kenni. Csak nem szeretem, ha vitatkoznak.
- Vezessen a századoshoz.
Amikor beléptek a kunyhóba, már félhomály volt. Az asztalnál egy toprongyos, visszataszítóan elhanyagolt napszámos éppen evett valamit.
- Hol van Deboulier? - kérdezte csendesen doktor Mervin.
- Én vagyok - szólt mélabúsan a torzonborz napszámos, de őexcellenciája semmi esetre sem akarta elhinni. Csak később nyugodott bele a változtathatatlanba.
- Mostan haditanács lesz - mondta Prücsök.
Babette anyó szó nélkül kiment posztolni a lavórral, de előbb még visszaszólt.
- Ész Lajos eltűnt - mondta szomorúan, mert vonzódott ehhez a finom emberhez, akinek lelkében, mint ódon kolostorok pincéiben az évszázados bor, a gumikerekű kétfogatú kocsi, a nagydíjakon valaha kötelező háromfonatú zsakettnyakkendő viselet, továbbá a fekete, csillogó cilinder hanyatló divatja fénykorát élte ma is.
- Tudsz mindent? - kérdezte Deboulier, miután a kofa távozott.
- Ojjé - felelte Mervin helyett Prücsök -, ez már többet is tud, mert mindig szaglászik.
- Tudok mindent - felelte Mervin. - Sajnálom, hogy mademoiselle Decoux kissé durván végezte el a feladatot, amellyel tegnap megbíztam.
- Te bíztad meg?... - álmélkodott Deboulier.
- Igen! - felelte nyugodtan Mervin: - Láttam, hogy tetszik neked a kisleány, és olyan értesüléseim voltak, hogy haladéktalanul ellenintézkedést kellett tennem. Ezért írtam a kisleánynak, hogy vegye magához a levelet, és akadályozza meg az elutazásodat ezzel a vonattal, akkor én segítek az apja ügyében. Minden úgy történt, ahogyan akartam.
Prücsök is csodálkozott.
- Mi ez?
De Mervin egykedvűen szívta a cigarettáját.
- Mentő körülmény, hogy mindenáron teljesítenie kellett a parancsomat, és te bizonyára ellenszegültél.
Rövid álmélkodás után a leány balsejtelemmel kiáltotta:
- Itt megint kitolás lesz! De azt megmondom, hogy soha többé ne számítson rám, ha még egyszer becsap!
- Fájdalmas lenne, ha az afrikai gyarmatok ügyét mademoiselle Prücsök értékes közreműködése nélkül kellene intézni a jövőben - szólt Mervin -, de amennyiben most is hivatali visszaélésre presszionálna, úgy útjaink a közigazgatásban elváltak!
- Maga nagyon ért ahhoz, hogy kicsavarja a szavakat. Csakhogy itt vagyok én a fúróval! Ne higgye, hogy elbánhat velem! - figyelmeztette nekipirulva a leány.
- Ennek a kisleánynak az eljárása megviselt kissé - szólt a százados -, de úgy látszik jóhiszeműen tette, amit tett. - Tűnődve megfogta Prücsök asztalon nyugvó kezét, és sóhajtott. - Az életemet is megmentette azzal, hogy kis híján agyonütött.
Prücsök odatette arcát a százados kezéhez.
- Mert beleszerettem...
- Nem értem az egészet - mondta Mervin. - Én ennek a kisleánynak utasítást adtam, hogy csavarja el a fejedet, és a levelet juttassa el a címzetthez. Feladatát kissé drasztikusan, de teljesítette.
- Te... te adtál utasítást? - csodálkozott Deboulier.
- Azt akarja mondani... - ámuldozott Prücsök -, hogy nem történt melléértés?...
- Azt mondtam, hogy csavarja el a futár fejét, és kiküldtem azt a levelet a lakájjal. Ha akarja, hogy ne érje büntetés, és jutalmát megkapja, tessék, írja alá ezt.
Egy papírt tett eléje:
"Doktor Mervin utasítására különleges hírszerzői szolgálatot vállaltam, és kényszerítettem Deboulier századost, hogy útját megszakítsa. A levelet Robin Melieur útján továbbítottam."
- Ki az a Robin izé... Melieur?
- Az ön Szivar barátjának a polgári neve.
- Nem tudtam, hogy az is van neki...
- Ön jól végezte a dolgát!
Prücsök aggodalommal és gyanakodva nézte.
- Mondom, hogy ez egy Tuskólábú! - kiáltotta végül siralmasan, mert már attól is félt, ami kedvező rá, csak mert ettől az embertől származik.
Prunoki rosszallólag dünnyögte:
- Bagoly mondja verébnek, hogy Tuskólábú... Ilyen jobb oldali bal lábbal... Na!... Ne szólj szám, nem fáj fejem.
Azután a Holdfényes estén két babám van című dalt tovább fütyülte, mivel énekelni csak úgy tudta volna, ha valaki a lapockáján viseli a szöveget.
- Tessék. - Őexcellenciája Prücsök elé tolta a papírost. - Ide azt is írhatja, hogy Prücsök, mert hírszerzők hivatalosan is használhatják álnevüket.
Prücsök habozott.
- És ha azt írom, hogy Zöld Kacaj?
- Akármit írhat. A lényeg az, hogy magát nem büntetik meg.
- És megvizsgálja újra a papám ügyét? Kigyön színhelyszemlére?
- Ezt nem tehetem. Törvényellenes dolgot sohasem teszek.
- Szóval, megint kitolás?
- Nem áll módomban törvényellenes eljárás. De ha aláírja, én elfogadom, és vállalom, hogy felhatalmazással cselekedett. Ez esetben a százados és a levél ügye elintéződtek.
Egy kísérteties, tompa hang hallatszott a föld alól:
- Ne írja alá...
Ijedten kapták fel a fejüket. A tompa, föld alatti hang, mintha sírból jönne, ismét megszólalt:
- Ne írja alá, mademoiselle Prücsök... Ma délben a casablanca-tangeri expresszvonatot a vasúti hídnál felrobbantották.
- Ki ez? - kérdezte Mervin, és elsápadt.
- Egy jogtanácsosom van itt a teknőben, mert hiányos öltözékét én viselem...
Gyorsan kivette a petróleumoskannából a tölcsért, és a teknő alján hiányzó dugó nyílásába tette hangszórónak.
- Mi van, Lajoskám?
- Maga megmentette a levelet és a századost a biztos halálból - döngte egy hang a teknő alól. - Délben felrobbantották a vonatot, és a bennszülöttek átkutatták. A levél miatt. A maga érdeme, hogy a százados és a hadititok nem semmisültek meg.
Prücsök kihúzta magát, és roppant cipőjével lassú, billegő, méltóságteljes járásba kezdett. Közben hátratette a kezét.
- Becsületemre, Mervin, maga jókkal jön. Itten száz tanúm van, akár Kirúg Hümér vagy Schulteisz, az Ikrek, mert nekem ingyen is megesküszik mindegyik, hogy én tegnap meséltem nekik a veszélyről, és hogy meg kell menteni a századost, mert a kormánybiztos nem jól vigyáz.
- Nekem azt mondta - kiáltotta idegesen doktor Mervin -, hogy az én utasításomra elcsavarta a futár fejét.
- Nahát! - ámuldozott kerek, csodálkozó szemekkel. - Ezt maga nekem sose mondta. És különben is, az egy sakkdologra vonatkozott. Én itten azt meséltem, hogy kihallgattam a kikötőben, amint a Sárga Bosszú és a Mata Hari megbeszélték a titkolózást, hogy felrobbantják az Azúr expresszt a tervek miatt. Erre jöttem én a fúróval. Mer félő volt, hogy akit az állam pénzel, az elmulasztja a gondos kötelezettségét, mint valami színhelyszemlét. És fáradságot, költséget nem kímélve, Szivarral meg Babette anyóval elvégeztünk mindent, ami fontos volt a diplomáciai életben.
Mervin arcán, a helyzet szörnyűsége ellenére, egy mosoly készült vibrálni. Micsoda veszélyes kis teremtés! Aztán nyugodtan felállt.
- Hát, sajnálom... Ebben az értelemben fogok jelentést tenni. Kitüntetése és az én bukásom nem kétséges. Sajnálom, öregem - fordult a századoshoz -, hogy a te szereplésed így mégsem az Intelligence Service gondossága, hanem egy tizenhat éves kislány furfangja révén lett siker.
- Így van... - dünnyögte a százados - csak egy kislány volt, aki ellopta a levelet, és legyőzött.
Prücsök szeme és szája egyformán kerekre nyílt, azután a hajába markolt, és toporzékolva kiabált Mervinre:
- Ez mindig valami új kitolást tud! Most minek akarja bemártani az én futáromat?... Várjon! Hozza ide, aláírom!
- Ne írja alá... Csak, ha felmentvényt kap! - javasolta a jogtanácsos a teknő alól.
- Adjon felmentvényt!
- Azt sem tudja, hogy mi az! - felelte Mervin.
- Nem tudom, mi az, de köll.
- A joggyakorlat szerint - közölte Ész Lajos - rövid köhögési roham után, mivel tölcsérhez tartott szájába nagy petróleumcsepp hullott -, ha a jelentés nem hivatalos utasítást indokol, úgy elfogadásához felmentvényt kell adni.
- Ki ez? - kérdezte Mervin, a teknő alól bágyadtan döngicsélő hang felé fordulva.
- Ész Lajos, a drága - lelkesedett Prücsök. Tehát lesz felmentvény?
Mervin egy papírra firkálta a következőt.
"Tudomásul vettem Deboulier százados feltartóztatására vonatkozó intézkedésem kifogástalan teljesítését.
Doktor Mervin s. k."
A lány eltette a levelet. Aláírta a jelentést, amely szerint Mervin utasítására tette, amit tett, azután a tölcsérhez szaladt és bekiabálta:
- Halló, Lajos! Nem tud valami jó kitolást mondani, amitől a pasas mégis elmegy szemlehelyre? Nagyon bánt, hogy neki lett igaza...
Doktor Mervin elmegy, ha ön óhajtja - döngte a teknő mélye.
- Mondja meg a jogtanácsosának - szólt a kormánybiztos -, hogy nagyon téved. Egy kis hatalmat is kéne a tölcséren keresztül beléje önteni ehhez a teljesítményhez.
- Téved... - felelte a teknő lakója. - Elég, ha ezt az egy mondatot mondom önnek. Figyeljen. - És a nagy csendben, mintha idézne valakit, folyamatosan, de mégis szinte szótagolva, mondta: - "Minden valótlan tény felismerése egy lépéssel közelebb visz a való tényálláshoz."
AJÁNLOM AZ OLDALT
