Tudhatta ez a megszomorodott szívű, derék kofa, hogy az az éhenkórász árva? Hogy volt pofája szegény néhai édesanyja életére esküdni hiába?

Nagyon csendesen ültek, mert még ott volt a teknő, amelyben esetleg Ész Lajos lelke időzött körükben, láthatatlan monoklija mögött tűnődve.

- Már megkezdődött... - szólt a százados, akinek helyrejött a lába, de mégsem mozdulhatott, mert Prücsök aludt a vállán, kisírt szemmel, és később lerögzítette Mervint is a helyére, mivel olyasmit álmodott, amitől Afrika Cárjának ölébe rakta mindkét lábát, és némi erőfeszítéssel megfelelő helyet túrt magának Deboulier állkapcsa és vállperece között, miközben egészen halk, finom nyögéseket hallatott.

- Majd adja oda neki a frankot - mondta Kirúg Hümér Deboulier-nek. - Megtaláltam a jégszekrény alatt, és nem kell, hogy odajöjjön pofázni, maga vén bestia!

A megdöbbent századosnak, aki nem tudta, hogy Kirúg Hümér kancsalsága számos félreértésre ad okot, csak nehezen lehetett megmagyarázni az ügyet.

Mervin még mindig az esemény hatása alatt töprengett.

- Ez volt hát... az Adrien-titok...

- Nem nő - szólt Kicsit Bob -, hanem hajó.

- Öt év előtt emelték ki a víz alól - mondta Roppant Manó. - Azóta komp. Daruja van...

- Fő, hogy a nagyérdemű rejtély megoldódott - szólt Wurm úr, mert éppen érkezett, karonfogva Emerenciával, aki a jövőbe lát, de nincs kézügyessége.

A rádió rövid légköri zavar konferansziéja után kezdte a közvetítést!

Mervin a száját rágta. És Deboulier-ra nézett.

Beszédek...Zene...

Csendes emberek üldögéltek a rádió körül, és az érkező sárga fény gyengéden átsimult Prücsök arcán, aki erre megvakarta rászorított tenyérrel az orra hegyét.

- Halló, halló... - szólt Tangerből a bemondó. - Mambiktu törzsfőnök lép a mikrofon elé. Halló, figyelem! Itt Tanger nemzetközi negyed... Helyszíni közvetítést adunk a gyarmati kongresszusról. A néger király előveszi a gyarmati kormányzó üzenetét tartalmazó borítékot! A mikrofon elé lép, felbontja, és átad egy levelet a szpíkernek.

Egy mély hangú szpíker olvasta:

- Kezemben a francia kormány üzenete Mambiktu királyhoz!

Mervin az ajkát harapdálta, és a százados orrcimpái megrezdültek. Prücsök, ki tudja, mikor ébredt fel, nyitott szemmel ült. A nagy csendben egy halk hang szállt fel a tengeri mikrofon közeléből az éterbe:

- Mozgás, öregem...

- Szervusz, Szivar! - kiáltott Prücsök a hangszóróba, és Kicsit Bob, továbbá Schulteisz, az Ikrek bólogatva összenéztek. Ez a fiú vitte valamire.

A szpíker folytatta:

- A francia kormányzó így ír a néger királynak: "Kedvesem! Gondolj sokszor reám, és mondd, hogy szeretsz-e?"

Úgy Tangerban, valamint Babette anyó kunyhójában, minden száj tátva maradt, és senki sem mozdult.

Mi ez?!!

Az Istenért! Mi volt??!

Ismét Szivar hangja szólt a földgolyóhoz:

- Fekete úr! Lesz válasz? Az autómban három utasnak semmi dolga sincs a földön, de az nagyon sürgős.

A teljesen kétségbeesett néger uralkodó így szólt a mikrofon elnémult szpíkere mellett Szivarhoz:

- Megmondhat kormányzójának, hogy én sokat fogok rá gondolni... de én őtet nem szeretem. - És mélabúsan ismételte, mintha helyesbítené a vízállásjelentés adatát: - Nagyon nem szeretem...

Csak ekkor került a rádió alkalmazottja abba a lelkiállapotba, hogy beszüntesse e képtelenség közvetítését, a mindenség zaklatását.