Ennyi év után nem kellett attól tartanunk, hogy Bobit, vagy engem felismernek mint szökött légionistákat, de ezzel nem is nagyon törődtünk volna. Olyan emberek voltunk, akik nem nagyon latolgatják a következményeket, ha már belefogtak valamibe. Megszoktuk a kényszermunka, a késelés állandó kockázatát, amihez nem is kell rendkívüli bátorság, mert a társadalmon kívül élő kikötő-páriák között ez éppen olyan váratlan, de magától értetődő eshetőség, mint tisztes polgároknál a szívszélhűdés, vagy az influenza következtében beálló halál. Tudjuk, hogy van, félünk is tőle, de úgysem tehetünk ellene semmit. Rézfejű kezdte növeszteni a bajuszát és a szakállát. Bobi valami furcsa főzettel feketére akarta festeni a haját, de zöld lett. Ez aztán végképpen elvette a kedvét a "maszkírozástól". Expedíciónk - négytagú kopott társulatunkat ugyanis így neveztük el - egy humánus felfogású arab hotelban szállt meg, ahol nem érdeklődnek a vendégek személyazonossága iránt.

Írásokra mindenesetre szükségünk volt, és Rézfejű, az expedíció főnöke elővetetett ezer frankot Csenevész kabátjából. Délután két kosárral tért haza, amelyek színültig meg voltak töltve önborotvákkal, noteszekkel, bugylibicskákkal, fésűkkel és cigarettaszipkákkal. Az ő zárkózott modorában, ügyet sem vetve ránk, két batyuba kezdte szortírozni a töméntelen filléres pakfong- és pléh-ócskaságot.

- Ha meg nem sértlek érdeklődésemmel, talán a Szunda-szigetekre készülsz csereberélni a bennszülöttekkel? - kérdeztem.

- Ószeres leszek - felelte röviden Rézfejű, mintha direkt ebből a célból jöttünk volna Afrikába a legsürgősebben. Nem zavartuk tovább, mivel sejtettük, hogy a legközelebbi kérdésünkre már egész közvetlen dolgokat mondana. Később elővett négy certifíkátot.

- Házalók vagyunk, az afrikai vasút mentén kereskedünk ilyen apróságokkal. Ez elég megszokott mesterség, a hatóságok egyenesen pártolják itt a házalókat. Négyen nem mehetünk egy kosárral, mert az feltűnő, tehát ketten-ketten alkotunk egy céget. Az egész hecc papírokkal, áruval együtt hatszáz frankba került. A négyszázat elosztjuk, mindegyikünknél legyen legalább száz frank.

- És mi a legközelebbi teendő? - kérdezte izgatottan Csenevész.

- Elmegyünk, fiam, pálinkát inni, mert átkozottul szomjas vagyok.

És az expedíció felfedezett valahol egy Etrangers nevű kitűnő csapszéket, ahová bevonultunk.