Igli!

Az utcán már határozottan kértem Rézfejűt, hogy hagyja abba az ordítozást. Borzasztóan tetszett neki, hogy ő a kapitány. Mellesleg az volt a szerencsénk, hogy úgy a kapitány, mint a káplár úgynevezett extra uniformist is hoztak magukkal, mert a rajtuk lévő ruhát végig bemocskolta a sok elfolyt vér. Így elég különösen festettünk barátommal a tisztikaszinók és nagyobb városok környezetének szánt ünnepi katonaruhákban. Rajtam kissé lötyögött a káplár öltözéke, Rézfejű herkulesi termetén viszont szinte recsegett feszülésében a hatalmas kapitány zubbonya. Nem bírtam lebeszélni róla, hogy magához vegye a poggyászból néhai kapitányunk lovaglópálcáját, sőt fehér cérnakesztyűjét is. Pedig a gutaütésig meleg volt ebben a szaharai "városban", amely természetesen csak egy oázis volt, állomással, sikátorokkal, mecsettel, no meg egy vörös nyerstéglából épült laktanyájával a félelmetes goumière-eknek, ahogy az arab csendőröket nevezték. Igli egyetlen hotelje a lejtős sikátor végén állott, és kapuja felett egy fiákerlámpa szolgáltatta a világosságot. A lámpán még rajta volt hajdani rendszáma. Bűzös, lármás ivón át jutottunk a hotelbe, ahová Bobi és Csenevész már előbb megérkezett. A dohos kis szobákat néhány nyikorgó, kimustrált bútorral rendezték be. A szakadt moszkitó-hálókon nyugodtan szálldostak ki és be Afrika máig is rendszerezetlen szúnyogfajtái, és ahogy felhajtottuk az ágytakarót, számos pondró igyekezett menedéket találni a piszkos lepedő ránca között.

Mélységes undorral vettük birtokba lakrészeinket. Azután bementünk útitársainkhoz. Csenevészen meglátszott, hogy utolsó erőit is elhasználta. Nem is sejtette, hogy tudjuk a titkát, és szokott hősiességével igyekezett mosolyogni.

- Kedves gyermekeim! - kezdte Rézfejű. - A játék most igazira fordult. Ugyanis, ahogy mi most Füttyössel itt állunk egy vezérkari tiszt és ordonáncának uniformisában, tökéletesen kimerítjük a haditerületen elkövetett kémkedés ismertetőit. Most már arról van szó, hogy vagy sikerül kiszabadítani azt a frátert valami újsütetű köpenicki heccel, vagy felkötnek bennünket Oranban. Tehát menjetek gyermekeim a fészkes fenébe! Vagy ami még rosszabb: Marakeschbe, ahol is várakozzatok ránk! A továbbiakban aztán két eset lehet: vagy megérkezünk avval a nyavalyás Bremont-nal Marakeschbe, vagy nem. Ha nem érkezünk meg, azt onnan fogjátok majdnem biztosan tudni, hogy hosszabb ideig hiába vártok ránk. Az egyetlen lehetséges út ugyanis a szabadulás felé Saramrából az Atlaszon át Marakeschbe vezet. Onnan talán eljutunk a tengerhez. Ez is nagyon nehéz, sőt kissé lehetetlennek tűnik első pillanatra, de ha az ember jobban átgondolja, akkor viszont egyenesen kizárt. Tehát ne is gondoljuk jobban át! Ennyi embernek teljesen lehetetlen feltűnés nélkül közlekedni ezen a vad vidéken. Ergo kiadtam a marsrutát, és ti ketten Bobival holnap indultok vonattal vissza Gervville-ig. Ott átszálltok Marakesch felé, és a Hotel Du Negriében vártok minket.

Csenevész szokatlan energiával kezdett ellenkezni, de Rézfejű a kék huszárok festői uniformisának hatása alatt különösen kérlelhetetlen volt:

- Itt két eset lehetséges - kezdte a szavajárását -, és mind a két eset az, hogy szó nélkül elindultok Gervville-be. Ha nem tetszik, akkor mehetsz tovább egyedül, és mi hárman itt hagyunk.

Csenevésznek végre is engednie kellett. Különben is, bizonyára megtörte már annyira Afrika, hogy feladja a küzdelmet. Rézfejű kitűnő lélektani érzékkel dolgozott, amikor nem árulta el Csenevésznek, hogy tudjuk a titkát, és azért távolítjuk el sürgősen, mert csak egy gyenge nő. Dehogyis jelent terhet itt az útitárs! Mennél többen vagyunk, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy keresztülvágjuk magunkat. És megint csak lovagok voltunk, midőn velünk egyenértékű bajtársunkat, a higgadt, elszánt és ügyes Bobit nélkülöztük, hogy Csenevésznek kísérője és gyámolítója legyen. Morgott is a fiú, de Rézfejű mindent elsöprő terrorja őt is meggyőzte.

Ezután visszatértünk a szobánkba és megbeszéltük a tervet. A kapitány poggyásza valóságos kincseskamra volt, amely nélkül elképzelhetetlen lett volna a vállalkozásunk. Eltekintve attól a régimódi, de kitűnő 10.75-ös Mauzertől, amely az Atlaszban sűrűn előforduló leopárdokkal szemben sokkal többet ér a nagy távolságra hordó, de inkább csatára, mint vadászatra alkalmas Lebel-puskánál, nagy csomó kitűnő térképet találtunk. Ezenkívül orvosságok, egy üveg valódi Black and White whisky, két Browning, iránytű és hasonló, általunk sohasem élvezett és mindig irigyelt trópusi holmik voltak ott. Sejtettük, hogy életünk legnagyobb és legveszélyesebb kalandja következik. De azért amint lehajtottuk a fejünket, mar azon nyomban aludtunk is a felelőtlen emberek veszéllyel, élettel, tegnappal és holnappal nem törődő lelki közönyének egészséges nyugalmában.