A poggyászként lelketlenül feldobott, megkötözött Bremont ott volt mögöttünk a hátsó ülésen. Amint a homokpadok eltakarták az erődöt mögöttünk, ápolás alá vettük. Az elnyisszantott kötelekből élettelen test buggyant szét. Az arcát lemostuk tiszta alkohollal, majd megitattunk vele jó adagot a kapitány whiskyjéből. Ez egyelőre elég volt. Nem kis munka lesz átcipelni az Atlaszon, vélte Rézfejű. Estig futottunk az autóval, és messziről feltűnt Colomb Bechar. Itt van a légió hírhedt Compagnie-Discipline-je. A büntetőszázad pokoli erődítménye.

Meg kellett kockáztatnunk, hogy áthaladjunk Colomb Becharon. Erre "be kellett vágni", ahogy a kártyások mondják. Ha tudnak már rólunk, akkor vége mindennek, ha nem, akkor holnap délre elértük az Atlaszt. Gondolkozni, félni nincs idő! Vagy-vagy! Itt már persze nem szerepelhettünk mint katonák. A wadi Saukra holt medre egyik helyen szakadékos kanyonná magasodott. Kiszálltunk az autóból, és nekiindítottuk. Az autó lezuhant. Civilbe öltöztünk, ugyanígy öltöztettük fel az ájult Bremont-t és jókora málhánkkal együtt cipeltük Colomb-Bechar felé. Estére elértünk az oázis szélén egy arab duárt. Koszos gyerekek és kutyák hada fogadott. Elmondtuk, hogy társunk napszúrást kapott, házalók vagyunk. Néhány bugylibicskát, tükröt és fésűt adtunk az arabnak, erre kiürített számunkra egy fészert. Nagy a gyanúm, hogy előzőleg kecskék lakhattak benne. Itt elkezdtük új társunkat masszírozni, lemostuk az egész testét, étert szagoltattunk vele, és whiskyvel itattuk. Nagy örömünkre kissé magához tért. Rézfejű röviden elmondta neki, hogy egy hölgy fogadott fel minket a megmentésére, és minden attól függ, hogy képes-e holnap elindulni velünk a saját lábán. Először szelíd mosollyal, halkan azt mondta: "...Edna..." Nyilván Csenevész női neve lehetett. Azután azt mondta, hogy mindent meg fog próbálni. Megetettünk vele egy marék datolyát, megivott egy pohár kecsketejet, és két pokrócba burkolózva mélyen elaludt. Szép holdas este volt, fehér fényben úsztak a pálmák, víg karattyolással zajlott az oázis, amely mellett egy dombon komoran, félelmesen és mozdulatlanul emelkedett a poklok pokla, a büntetőgarnizon. Egy mozdulatlan, szuronyos őrszem állt a fal tetején. Bizonyára ő is hazavágyott innen, mint én is annyiszor, ha posztoltam a félelmes, szomorú éjszakai nagy bled felett.