- Nektek, fiaim, a műveltség, sajnos, tökéletesen megmérgezte és elrontotta az agyatokat. Ti bizonyára nem tudtok kerékpározni...

- Nem tudom ugyan, mennyiben tartozik ez ide, de én hosszú ideig voltam Párizsban kifutó, és bár te igazán teljesen mentes vagy a műveltség mérgétől, azért kerékpározok veled pénzbe, ha akarod.

Bálványunk mély lélegzetet vett, lehunyta a szemét, és Bremont felé fordult.

- És maga, satnya védencünk? Ért maga egyáltalán máshoz, mint emberi ábrázatok lefirkálásához?

Kiderült, hogy Bremont Hollandiában nevelkedett, ahol mindenki kerékpározik.

- Arra gondoltam ugyanis - mondta elgondolkozva Rézfejű - ahogy itt olvasom, hogy megindult a nagy marokkói túra Meknestől Marakeschen át Nunig és vissza, arra gondoltam, hogy részt vehetnénk ezen a versenyen. Milyen szép lenne, ha népszerűségünk eme teljében egy bicikliversenyt is megnyernénk!

Bremont majdnem sírva fakadt, annyira sajnálta, hogy látszólag bivaly fizikumú társunk beleőrült az út fáradalmaiba.

- Ha nem csalódom, ezek a kedves atléták holnapra Marakeschbe érnek. Füttyös, szerezzél kerékpárokat! Versenyezni fogunk! - szólt, és lefeküdt aludni.

*

A város üdvrivalgással fogadta a marokkói túra negyven résztvevőjét, akik befutottak Meknes felől.

Körülbiciklizték a várost, majd továbbhaladtak a végtelenbe nyúló szőlőhegyek között, a nagy kanyarulatokkal megépített szép, fehér országúton. Észre sem vették, hogy az egyik szőlőhegy mögül három bicikli kanyarodik közéjük, tizennégy, tizenöt és tizenhatos számú versenyzőkkel, egy rejtélyes egyesület hálóingszerű dresszében, rövid alsónadrágban és napellenzővel.

Délután Tarudantba értünk, ahol a lakosság felvágottal és banánnal vendégelt meg mindnyájunkat. Rézfejű verést ígért a polgármesternek, ha nem hoz azonnal egy fél liter pálinkát. Egyesületének nevében tiltakozott, a város sportszerűtlensége ellen, amely szerinte abban nyilvánult meg, hogy a versenyzőknek alkoholmentes frissítő italokat adtak.