- Tessék? - mondta a fiatalember, és miután nem kapott választ, elismerően mondta: - Ez aztán alaposan megadta nekem... Mit szól ezek után hozzám, mint Jáva Réméhez?

Maud csendesen, minden szemrehányás nélkül ezt kérdezte:

- Maga ölte meg Ranke doktort?

- Megenged előbb egy kérdést?

- Tessék - felelte a leány.

- Maga ölte meg Ranke doktort?

- Figyelmeztetem, hogy az én türelmemnek is van határa. Most már sokkal több forog kockán, semhogy a csúf látszat elkerüléséért megvédjem magát.

- Igaza van. Most ellenszolgáltatás fejében véd meg. Mert én tudom, hogy amikor a detektív kopogott és jelentette, hogy vesztegzárat rendeltek el, maga nem volt egyedül. Tudom, hogy nem volt a szobájában, amikor a gyilkosság történt, és azt is tudom, hogy Sergius herceg nem távozott a detektív érkezése előtt. Hol volt ön a távozásától számított tizenöt percig? Mert a hallban nem volt, a szobájában nem volt. Ugyanez áll a hercegre is.

- Útban voltam a hall felé, de visszafordultam...

- Úgy... Akkor miért nem mondta meg ezt a detektívnek?

A nő kirobbant:

- Hogy merészel nekem maga kérdéseket feltenni?! Akit egy főfelügyelő a földrész legnagyobb gazemberének nevez, aki hálóruhában menekült a kötél elől...

- Szívesebben szöktem volna repülőgépen Szingapúrba!

Talált. Maud elsápadt és hallgatott. A fiatalember felállt.

- Kérem... - szólalt meg szelíden - kössünk békét, vagy ha tetszik, szövetséget...

- Magával? Lehet, hogy szerencsétlen körülményeim miatt nem adhatom rendőrkézre, de gazemberrel nem szövetkezem... Téved, ha azt hiszi, hogy én olyan magafajtájú vagyok...

- Hát akkor állapodjunk meg. Mindketten hallgatunk arról, amit a másikról megtudtunk.

- Maga ölte meg?... - kérdezte suttogva, rémülten a leány - feleljen... én úgysem... fogom... elárulni...

A fiú rövid ideig gondokozott. Maud közelebb lépett hozzá, és kimeredt szemmel nézte a csíkos, selyem hálókabátot.

A fiú önkéntelenül követte a tekintetét.

Egy fehér csontgomb hiányzott a pizsamakabátjáról.