- Ismeri ezt a hittérítőt?

- Bizonyára. De ma annyian érkeztek, hogy utána kell néznem, ha felügyelő úr tudni akar valamit...

- Igen, nézze meg a nevét és az adatait.

Közben kijött a főpincér a bárból, és signora Rellihez ment.

- Szíveskedjék visszatérni a bárba. Az a két úr a signora asztalánál hangosan sértegeti egymást.

- Oh! Santa Madonna - kiáltotta, és elsietett a pincérrel.

- Rev. Paul Sorgette, hittérítő - mondta a portás. - Autocaron érkezett a jávai kirándulókkal, és egy bankátutalás miatt jött be a Grand Hotelbe. Közben történt a sajnálatos eset.

- Hányas szobában lakik?

- Hatvanhat. Második emelet.

- Köszönöm...

Odament az étteremhez. Az ajtó zárva! Most már habozás nélkül a lifthez lépett és beszállt.

- Második emelet... - A lift búgva elindult...

Szerette volna felpofozni magát, amiért nem sietett nyomban a hittérítő után.

A lift megállt. Gyorsan ki akart lépni.

- Nem lehet, uram - mondta a néger fiú. - Két emelet között vagyunk.

- Miért állt meg a lift?!

- Valószínűleg kinyílt az ajtó valamelyik emeleten.

- Most mit kell csinálni? - topogott türelmetlenül Elder.

- Csengetni kell a portásnak. Ő végigjárja az emeleteket, és ha becsukja a nyitott ajtót, akkor ismét megindulunk. Rémes, hogy milyen lassú. Ha valamelyik felső emeleten nyílt ki a liftajtó, akkor ránk virrad. Zsábája van szegénynek. Portásnál nagy baj... Én nem tartanám.

- Csengetett már?

- Még nem, de az hamar megvan - felelte biztatóan, és lenyomta az egyik fehér gombot. - Most tessék majd megfigyelni, hogy meddig elpiszmog ez a vénember.

Csakugyan félórát tartott, amíg végigjárta az öt emeletet, és végül rájött, hogy a félemeleten elfelejtette megnézni, pedig ott nyílt ki az ajtó.

A lift felzökkent, rövid búgás, a boy kirántja az ajtót.

- Negyedik.

Eldernek fejébe tódul a vér.

- A másodikat mondtam!

- Egy perc!...

Le! Két másodperc múlva a lift megáll, Elder kiszállna, de a boy legyint.

- Megint kinyílt egy ajtó, úgy látszik, viccel valaki.

- Hogy az a...!

...Alig háromnegyed óra múlva ott állt a hatvanhatos szoba előtt. A hittérítő ruhája kiakasztva függött, a küszöbön egy pár cipő.

Bekopogott.

- Ki az? - kérdezte egy rekedt hang.

- Keresik hittérítő urat...

Lassú csoszogás, nyílt az ajtó. Ősz, sovány arcú ember nézett ki.

- Engem keresnek?

- Igen. Crafford hittérítő urat várják a szalonban.

- Én Paul Sorgette vagyok!

- Bocsánat, akkor tévedés. Rev. Craffordot várják.

- Az sem lehet. Craffordot tavaly megsütötték a Viktoria Nyanza tónál...

- Akkor ez egy másik Crafford.

- Hallja! Ki maga?! Az egész hazugságból egy szót sem hiszek! Az imént is kaparászott valaki az ajtómon! Nagyon gyanús éjszakai jelenség az úr!

- Én Elder főfelügyelő vagyok. A pénzt mindenesetre okosabb lesz leadni a széfbe.

- Mi... Honnan tudja?...

- A portás mondta, hogy átutalása jött. Mikor feküdt le?

- Tizenegykor - felelte a hittérítő, és bevágta az ajtót. Tizenkettőre járt.

Elder néhány pillanatig gondolkozott. Azután gyorsan lehajolt.

A hittérítő cipőjén friss nedvesség csillogott. Bőrön nehezen szárad a folyadék, de tizenegy óta már száraz lenne. A földre hullott böjtös halról freccsent oda a víz...

Kétségtelen, hogy valaki hordta a pap cipőjét, mialatt aludt. Azt is tudta már, hogy ki...