- Ne féljen - mondta. - Úgy érzem, van remény...

- Én... nem így érzem...

- Hinni kell!

- De a professzor ma visszatért...

- Csitt! Ne rágódjunk azon, amin úgysem lehet segíteni. Jó éjszakát.

A herceg elment, és Maud belépett a szobába. Amikor egy kattanás után világos lett, ott ült vele szemben a fiatalember, dereka köré egy lepedő volt csavarva, de különben kifogástalan pepita kabátot viselt, csak az ujja látszott túl rövidnek.

- Hogy mert...!

- Csend. Rövid leszek, mert az idő sürget, és különben is igen éhes vagyok. Azonnal adja ide a kést és a fehér asztalterítőt, amibe becsavarta.

Maud képtelen volt felelni.

- Ne kérdezzen, ne magyarázzon, és tegye, amit mondok. Valaki meglátta, amikor elvitte a kést. Át fogják kutatni a szobáját.

- Ki... látta meg?

- Kérem, hogy cselekedjék gyorsan. Ha megtalálják itt a kést, akkor vége!

- És honnan tudjam...

- Tárgyalni nincs idő. Hinnie kell, amit mondok, különben elveszett. A kést!

Maud habozott. Azután gyorsan az ablakhoz ment, és a párkány mellett egy résből elővette a fehér terítőt.

- Itt van. Óhajt még valamit?

- Semmit... Talán, ha óhaj nélkül elmondana...

- Nem mondok semmit. Higgyen, amit akar. Miután maga a gyilkos, túlságosan bűnösnek nem tarthat.

- Miért vette ezt magához?

- Azt hittem, más a tettes, és meg akartam menteni... Maga... maga... hogy került ide, így...

- Csak betetőzése volt a mai estének... Miután visszavittem a hittérítő ruháját, elmondhatatlanul hiányos külsővel rohantam a csigalépcsőhöz a pizsamámért. Egy fél tucat mosott lepedő volt ott helyette. A pizsama sehol! Képzelheti! Mit tehettem? Az egyik lepedőt magamra csavartam, és ide igyekeztem. Közben aludni ment egy úr, akit egyszerre hárman is Vangoldnak szólítottak, és a szobájához támogatták. A három ember lefektette, és öt perc múlva kiakasztották a ruháját. Azután elmentek. A kabátot kölcsönvettem, de a nadrág nem ment fel. A nyolcvanhetes szoba elől pedig kölcsönvettem reggelig egy pár csizmát. Félek, hogy egy rendőrtiszté.

- Honnan tudja, hogy a kést...

- Jó éjszakát - vágott szavába a fiatalember, azután, épp jókor, megragadta a csúszni készülő lepedőt és elrohant.

A fordulónál hallgatódzott. Amikor látta, hogy tiszta a levegő, kivette zsebéből a tőrt, és messze hajította a folyosó ablakából. Azután Vangold szobájához ment, és helyére akasztotta a pepita kabátot.

Sietett. Talán a szuterénben akad valami raktárféle, ahol meghúzhatja magát. Szörnyen kimerült volt. Körülbelül a földszinten lehetett, amikor a mélyből lépéseket hallott, és valaki elkiáltotta magát:

- Mártiin... te vaagy...

A mindenségit!

Villámgyorsan kilépett a folyosóra, és elindult a sötét étterem felé.

Hangok:

- Csakhogy kinyitották! Ki az ördög zárta be kívülről?

- Én nem tudom - mondta a portás...

Vissza. Siet végig az ajtók mentén... Hát ez szörnyű! A folyosó másik része felől is beszéd zaja.

- Azt hittem, hogy lefeküdt, Elder.

Sedlintz, az inspekciós rendőrtiszt!

- Különös zajt hallottam. Az ember gyanakvó ilyen helyen...

Azonnal ideérnek... Két tűz közé került.

- Máártiin!... Nem halsz?!

Fulladj meg!

Közvetlenül mellette a húszas ajtó. Az olasz nő szobája! Halk dúdolás hangzik ki bentről és egy cipő koppanása. A hangok közelednek.

Kopog!

- Tessék!

Belép a 20-as szobába, és szemben áll a szicíliai özveggyel, aki kimonóban van, és szájtátva bámul.

- Ön... ön?

- Bocsánat - feleli a hálóinges úr, egy szál sötét nyakkendővel és talpig lepedőben -, miután meghívott...

- De azt mondta... böjt van... és...

- Már nincs. Tizenkettő elmúlt. Éjfél után már szombat van.

- Bocsánat, de... olyan furcsa így...

- Errefelé különös csak. Ez a hittérítő rend lepraápoló díszruhája... Az ön tiszteletére vettem fel: fehér szoknya, sötét nyakkendő... és magas szárú lakkcsizma. Indiában ezt a megjelenést nagyon tisztelik...

- Érdekes... De én már aludni készültem... Nem baj! Forduljon el, amíg magamra kapok valamit...

Hátat fordított, és az ablakhoz állt. Signora Relli a spanyolfal mögé ment és felöltözött. Amikor előkerült, csodálkozva látta, hogy a hittérítő nincs a szobájában. Mintha kirepült volna a nyitott ablakon.

Úgy is volt.