...Valaki jött a másik szobából. Csak annyi ideje volt, hogy a fal és a szekrény közé húzódjon. Nyílt az ajtó. A beözönlő fényben egy szobaleány látszott, csinos bóbitával. Három nő ült kinn. A fiatal, szép Olga Petrovna bárónő, ismert teniszbajnok, Ursula Hugersheim, von der Frühwart lovag özvegye, legalább hetvenéves és Helga Jörins, a svéd metafizikusnő, több tudományos munka szerzője, az indiai Lélek Mozgalom megalapítója. Szikár, hosszú, ráncos, cvikkeres ősz nő, magas nyakú fekete blúzban. Helga Jörins (az indiai Lélek Mozgalom megalapítója) azt mondta a szobalánynak:

- Negyvenfokos vizet engedjen a kádba...

És Félix fogoly volt, mert a szobaleány bement a fürdőszobába. Zuhogott a víz.

A két vendég búcsúzott.

- Hát szólok majd az inasnak, hogy hozzon ki egy plümót - mondta Ursula Hugersheim (von der Frühwart lovag özvegye). - Ebben a nedves évszakban a lábon keresztül támadja meg az embert a reuma.

- Igazán kedves... - hálálkodott Helga Jörins teozófusnő. - Köszönöm... Fogadja el, méltóságos asszonyom, hálám jeléül a Női erkölcs nagysága és a halhatatlanság című munkámat.

- Köszönöm. Jön maga is, Petrovna bárónő?

- Egy percre maradok. Jörins kisasszony megígérte, hogy kiválaszthatok néhány könyvet... Szörnyű így, ebben a csúf évszakban, tenisz és vitorla nélkül; csak néhány jó könyv menthet meg.

Petrovna gyönyörű nő volt. Szőke, finom arcú és kisportolt alakú. Szürke, egyszerű, angolos szövetkosztümjében Ibsen-darabok hősnőire emlékeztetett. Ütemes, lassú járással a könyvespolchoz ment, és hátra tett kézzel, retiküljét lóbázva az ujjain nézegette a köteteket.

Ursula Hugersheim (von der Frühwart lovag özvegye) és Jörins kisasszony elment. A száraz, hosszú, sovány, idős teozófusnő (az indiai Lélek Mozgalom megalapítója) kikísérte.

Félix mozdulatlanul állt. És amit a másik szobában látott, attól még dermedtebb lett ez a mozdulatlanság.

Petrovna bárónő gyorsan körülnézett, azután kihúzta az egyik szekrényfiókot, és két kisebb holmit a retiküljébe tett. Majd néhány ruhadarab alatt bankjegyeket talált, ezekből is eltett egy csomót. Azután belökte a fiókot, és gyorsan elővette a pudriét, hogy az arcát igazgassa... Ez néha jól levezeti az izgalmat, nőknél.

Házitolvaj!

Jörins kisasszony visszajött.

- Hát választott, kedves?

- Igen, ezt meg ezt - felelte, és találomra levett két könyvet a polcról... - Jó éjszakát.

- Igazán szép művek - mondta az ősz teozófusnő, és megnézte az egyik kötetet a kiválasztottak közül. - Ez már szép! Hol tanult meg a bárónő óarabul olvasni?...

- Már... régen... foglalkozom... Jó éjszakát...

- Viszontlátásra...

A bárónő távozott.

- Kész a fürdő! - jelentette a szobalány, és elköszönt.

Jörins kisasszony a fürdőszobába ment. A szalon üres lett.

Félix vadul körülnézett. Mit kaphatna magára, amivel a folyosó felé kitörést próbálhat?... Az ágyterítő!... A fürdőszobából vízcsobbanás hallatszik... Az ősz metafizikusnő rövidesen visszatér!

Brrr!...

Lerántotta a terítőt, de máris az ágyra ugrott, hogy a takaró alá bújjon... Valaki jön!

Elkésett!...

Rémes...

Az inas jött a plümóval, és elhűlten torpant meg a szomszéd szoba fényénél eléje táruló látványtól.

Félix az ágyon térdelt!...

A császárszakállú inas a plümót eldobta, elsietett, és ilyeneket mormolt a folyosón:

- Szörnyű... Hihetetlen... Nem értem... Nahát!

Közben csuklott, és olykor idegsokkosan megrándult a fél válla. Még hetek múlva is összerázkódott az emlék hatása alatt.

Jörins kisasszony sohasem értette meg, hogy Ursula Hugersheim (von der Frühwart lovag özvegye) miért vonult vissza a barátkozástól annyira, hogy a köszönő viszonyt is feladta, és mereven elnézett a metafizikusné ősz feje felett, ha találkoztak...