A sötétben, a leány megszokott helyén, a karosszékben egy árnyat látott.

- Maud... - suttogta bizonytalanul.

- Nincs itt - felelte egy nyugodt hang. Elder ült a karosszékben.

- Hol van a leány?!

- Jó helyen. Miután tudtam, hogy meg akarod szöktetni, biztonsági intézkedéseket tettem. Maudot szigorúan őrzik.

- Elder!

- Nézd öregem, itt az igazság küzd a bűnnel. És az igazságnak, a maga rideg útján, a lovagiasság összes szabályai szerint győzni kell. Ebben hiszek, ezért élek, és nem alkuszom. A leányt tisztázni kell. Ha megszökteted, evvel egy gazember malmára hajtod a vizet.

- És ha nem sikerül tisztázni?

- Akkor... akkor...

- Akkor tönkretetted...

Elder gondolkozott.

- Nyugalom, Félix. Sok esélyünk van. Azután keresem a szőnyeget. Egy nagy perzsát nehéz megsemmisíteni, és a személyzetet talán mégsem avatják be... Elégetni nem lehet... Ha a szőnyeg előkerül, akkor nyertünk!

- Miféle szőnyegről beszélsz?

- Egy rozsdaszínű perzsáról.

- Azt... amikor én fürödtem... Wolfgang a 102-esbe vitette.

- Mit mondasz?! A beomlott falú szobába?

- Igen.

- Istenem, ha ezt előbb tudom... Miért nem szóltál... Gyerünk! - Még sohasem látta ilyen izgatottnak Eldert.

Siettek...

...A vizes, dohos szobában ott volt a szőnyeg. Elder letérdelt, azután...

Félix szinte hanyatt esett meglepetésében. A főfelügyelő végigfeküdt, és arcát a szőnyeghez szorítva szaglászott...

- Igen... - suttogta azután. - Jól sejtettem... - És lázasan csillogott a szeme. - Nem kell menekülni, öregem. Most már biztos minden! Gyere, csavarjuk össze a szőnyeget...

Ebben a pillanatban kialudt a villany...

- Vigyázz! - kiáltotta Elder, de későn. Félixet valaki, aki a nyitott ajtón belopódzott, fejbe ütötte, hogy elájult. Elder háromszor tüzelt. A lövések félelmetesen visszhangzottak. De nem a támadóra lőtt, hanem a levegőbe.

Közben a szőnyegről egy lobbanással nagy láng csapott fel. Éterbombát dobott valaki a perzsára, de máris kisurrant, és Elder, aki megbotlott Félix testében, nem érte el a menekülőt. Félixet magával vonszolta és rohant... De mintegy megbeszélt jelre, minden fordulónál kézilámpák csillantak fel. Rendőrök siettek előre meghatározott helyekre. Elder négy-öt fokonként ugrált le a vaslépcsőn...

A menekülő minden emeletnél egy lámpát látott felvillanni... Mögötte az üldöző... előtte az emeletenként kijelölt rendőrtisztek... Megtorpant...

Elder tíz lépcsőt ugorva, rávetette magát. Elkapta a torkát. Egymásra zuhantak.

- Lámpát! - ordította tele torokból. - Most megvagy, gazember, vége a játéknak.

A másik rezignáltan felelt:

- Ez egy nagy igazság, uram.