Penn szidta a holdat. Fényárban úszott a hegygerinc. Hátával a falnak dőlve ment, lépésről lépésre. Vajon tudja-e a bandita, hogy ő itt várt? Tudja-e, hogy jön? Figyeli-e napról napra?

A csúcs körül a keskeny perem széles tisztásokat is körbefogott. Ez nem látszott lentről.

Most már óvatosan haladt. Vigyáznia kellett. Vajon nézi-e Holdvilág Teddy valahonnan fentről, amint jön?

Biztos!

Holdvilág Teddy mindent tud! Talán kétszáz méterrel lehetett a csúcs alatt, amikor egy kavics hullott eléje a magasból.

Megállt...

Olyan csend volt itt fenn, hogy tisztán hallatszott egy gally rebbenése is.

- Penn!

Valaki szólt. Felette. Várt.

- Penn...!

Rövid szünet után megismételte:

- Penn, talán félsz felelni?

- Várom, hogy mit mondasz, Holdvilág Teddy.

- Csendesebben beszélj!

- Mi az ördög? Tán csak kiabálhat az ember egy csúcson.

Szünet következett. Neszelt a táj sokféle halk módon.

- Vártalak, Teddy.

- Nem jöhettem. Holnap én indultam volna, ha késel még!

- Biztos?

- Tudtam, hogy vársz - felelte a bandita -, tehát biztos.

Hallgattak.

- Nos? - kérdezte Penn.

- Ajánlok valamit. Gyere fel erre a tisztásra. Ott megverekszünk, nem kell leskelődni, időt húzni...

Habozott. Ha mozdul, akkor az ott fenn lelőheti.

De az ott a Holdvilág Teddy!

- Jövök!

Nyugodtan felment. Tiszta célpontot adott percekig annak, aki felette áll.

De az a Holdvilág Teddy! A kiugrónál alig feljebb, vagy sziklatetőn állt a kunyhó, világos ablakkal.

És füstölgött...

- Hol van Miss Logan? - kérdezte Penn.

- Érdeklődni jöttél vagy verekedni? - felelte hidegen a rabló.

- Igazad van.

- Ajánlok valamit: ha ketten lövünk, semmi esély. Ketten halunk meg.

- Ez igaz.

- Elhajítok egy pisztolyt, oda a sűrűbe. Előzőleg leteszünk itt minden fegyvert. Háttal állunk, egymás mellett, átdobom a fejemen, azután, aki megtalálja...

- Értem... - felelte Penn. - Amint elhajítottad, ismét megfordulunk...

- És keressük a fegyvert, mint a pólólabdát.

- Mi az?

- Hm... sport...

Egymás mellé álltak, lecsatolták az övüket. Repült a pisztoly. Egyszerre fordultak...

Aki előbb kézhez kapja, az győz és életben marad. Nincs kétség. Miután a revolver elrepült és megfordultak, mindkettő állva maradt a helyén egymás mellett. Lassan körbefuttatták a tekintetüket. Egyik sem kezdett elhamarkodva futkosni. Itt most látni kell. Bizonyosat tudni. Aki előbb megpillantja a fegyvert, az hamarabb is kapja kézhez.

Valahol egy madár sikoltott...

Penn látta, hogy csillan valami... Ugyanakkor a másik is észrevette. Abban a pillanatban ugrottak, de egyik sem hajolt le, előbb a másik torkához kapott mindkettő... Egy borzasztó ökölcsapás elzúg a fiú arca mellett, amint lekapja a fejét és üt. Mint a kő, úgy zuhan az ökle Holdvilág Teddy hátrabukik. Penn már fut... felkapja a bokorban csillogó tárgyat...

Egy üres konzervdoboz!

Most mögötte lövés dörren! Egy lökést érez a vállán. A pisztolyt a bandita találta meg. Penn a fa mögé esik félig eszméletlenül, úgy irányítja a zuhanást, hogy fedezéke legyen. Tudja, hogy vége! Tehetetlen dühében a földbe markol... Holdvilág Teddy feléje jön, de valami repül... Penn egy rögöt hajít összecsukódó tenyeréből, kemény szikladarabot, és a bandita bezúzott fejjel visszatántorog...

Lezuhan.

A Mexikói Suhanc talpon van, a következő pillanatban felkapja a pisztolyt, langyos buggyanás ömlik a karján lefelé, iszonyúan belenyilallik a mozdulattól, ahogy elhúzza a ravaszt, mielőtt a másik egész feltápászkodott. Célozni nem tud homályosuló tekintettel... csak lő... Egyszer! Kétszer!... Háromszor! A pisztoly kihullik a kezéből. A bandita visszaesik egy találattól, és Penn tántorogva a csúcs felé indul... a kunyhóhoz... benyit... Lassan tisztul előtte a kép, és rémülten felkiáltva ismét hátrahőköl a küszöbről...

...Ott ül Lilian a tűzhelynél egy bölcső mellett, és ringatja.

Ámultan, dermedten néz:

- Miss... Logan...!

Lilian halálsápadtan felállt.

- Mi történt?

- Ön... maga... Miss Logan... - hebegte.

- Én Thomas Wickley doktor felesége vagyok - kiáltotta türelmetlenül.

- A... felesége?

- Igen... Páter Richthoffen lelkész esketett... Itt lakik a közelben. De feleljen? Hol van Teddy?!

- Hozzáment Holdvilág Teddy... hez?!?

- Igen... Mit tett a férjemmel?!

Nem felelt. Tántorogva rohant vissza!... A felesége!

Holdvilág Teddy még élt...

A zúzódás komoly volt, de nem súlyos. A golyók közül csak az egyik súrolta a combját. A banditát bekötözött fejjel az ágyra fektették.

...És másnap Penn megtudott mindent. Holdvilág Teddy nagyapja nyugati vadász volt. A fiát azonban New Yorkban neveltette, és ez volt Thomas Wickley. Jónevű idegorvos lett később. Egyszer idejött a Nyugatra, évek előtt, a kóborlás pszichopatológiáját tanulmányozni.

És lassanként feltámadt benne az ősi vér. Thomas Wickley csodálkozva tapasztalta, hogy szemei, fülei különösen élesek, hogy órák alatt megtanul pisztollyal bánni, lovagolni... Egy évig volt itt, és olyanná lett, hogy azok csodálták, akik ezen a vidéken születtek.

A vér csodája volt, a fajta őserejű feltámadása.

- Megőrültem kissé, azt hiszem - magyarázta Pennek. - Atavizmus, szóval úgy éreztem, itt jó... Csak ölni nem tudtam soha. Ezért vállaltam mások szörnytetteit, hogy nevem legyen... rettegjenek tőlem... de ennek vége... Lilian hozta a föloldozást... A közeli csúcson remetei magányában él egy pap, az összeadott bennünket... és most tégy, amit akarsz, csak maradj csendes, mert felébred a gyerek...

Lilian ott ült és ringatta a bölcsőt, és sziporkázva, csillogó, tág fényével egyre lágyabb, éltetőbb meleggel tűzött a nap. Élettel áldotta meg még e sivár sziklakolosszusok csúcsait is...

...Penn sebesülten tért vissza... Az ösvény alján valaki ott kuporgott egy kövön. Aludt a kimerültségtől, mert itt ült úgyszólván naphosszat: Wardesné... Amikor felnézett és meglátta a férfit, csak azt tudta mondani reszketve:

- Penn... Ó... Penn... Én Istenem...

És sírt és nevetett és odaszorította a fejét a szakadt kabáthoz. Penn átkarolta, és sokáig álltak ott. Azután bementek Countiwaybe.

Holdvilág Teddy nincs többé.

Csak ennyit mondott az embereknek.

Ezek nem is kérdezték tovább.

Logan ezredessel bezárkóztak, és sokáig beszélgettek. Wardesné is jelen volt... Az ezredes arca hol felderült, hogy elborult. Tenyerébe hajtotta fejét, járkált, Majd ismét leült... Felindultságában remegett minden ujja, ahogy át-meg átszántotta ősz haját, és nyelt és kezeit tördelte. De hiába... odakint sütött a nap... Ezt látnia kellett.

Egy viharos éjjelen kis szekértábor indul el a Logan-farmról.

Senki sem tudta, hogy Holdvilág Teddy, a fia és a felesége kelnek át a Spund Wather Groundon...

És velük volt Penn is Wardesnéval, aki most, a gyászév elteltével mára menyasszonya volt a Mexikói Suhancnak... de... kissé mogorván, elgondolkozva Logan ezredes is ott kuporgott velük a ponyva alatt...

Mondják, hogy néhány rongyos rabló, kettő vagy három csontvázszerű alak szintén ezen a szekéren jutott ki a halálos gyűrűből, és elmenekült. Mert nem igaz, hogy leróhatatlan bűn is létezik.

Nem igaz az, hogy "nincs kegyelem".

VAN!