Babette anyó rendkívül csodálkozott, mert fogalma sem volt arról, hogy bódéját átalakítják, és sosem fordult még elő boltja előtt ez a szó, hogy zárva.

Hát még a kéretik kifejezés!

Éppen feltette, hogy megszemléli az esetet, amikor könnyű trappban érkezett Cefi, a Vízfejű Drót:

- A Vérfürdő Bill írt a Kmetter Bubinak és a Veuve Marie-nak. Azt mondják, hogy maga a Vérfürdő Bill, és megégetik!! - lihegte.

Épp hogy elugrott a ráják elől, és trappolt tovább.

Még hogy ő... Na, ezek megjárják vele... Amikor belépett az üzletbe csomagjával, amelyben a beteg futárnak hozott némi ennivalót, senkit sem talált a helyiségben. Viszont a kamra ajtajánál valaki asztalból és más egyebekből torlaszt épített. A helyiség közepén felborították a teknőt!

Szitkokat mormolva helyre tette a kosarakat, és helyre tette a teknőt...

A teknő alatt megpillantotta teljes életnagyságban Ész Lajost, mindössze egy mélyenszántó novellába öltöztetve, s ettől nyomban ájulásba esett. Amikor magához tért, Ész Lajos kockás, nagy szoknyában volt, és vállaira borított egy abroszt. Úgy állt ott, mint egy nagyon finom, hajlott korú, kopasz, monoklis menyecske.

- Bocsánat... Mademoiselle Prücsök ellenállhatatlan udvariassággal befolyásolt, hogy a viharkabátom helyett a teknőt viseljem.

- Még ilyent... nálam... - lihegte a kofa.

- Mentségemre legyen mondva, hogy egy Diogenész nevű úr hordóban lakott.

- Arról vesz maga példát? Hát nem tudja, hogy tegnapelőtt már elfogták, a ruhaneműkkel együtt? Azóta mindent beismert!

- Ész Lajos jobban megnézte a sokráncú kofa arcát, és vállat vont.

- Lehetséges...

- Miféle szoknya van magán?

- Az öné.

Babette anyó végignézett magán, és ismét elájult. Ész Lajos úgy vélte, hogy az éltes hölgynek elég egy darab csipkés szélű szoknya is. Ha nem ő, az Álmos Elefánt téved ilyen módon, akkor könnyen lehetséges, hogy ájulás helyett a kofa fejbe üti egy sodrófával.

Végül Babette asszony mégis talpra állt, némi megnyugvással látta, hogy rátették az asztalterítőt, és Ész Lajos a Holdas estén két babám van szövegű hímzett falvédőt borította vállaira.

Ekkor megérkezett Prücsök egy kis csomag ennivalóval.

- Maga rémesen néz ki - mondta Ész Lajosnak. - Miért nem tud rendesen felöltözködni?

- Ha visszaadná a viharkabátomat...

- Minek mindig másról beszélni? No, mindegy. Az a színhelyszemle jó dolog volt. És a többi tanácsai is. Maga igazán remek jogász.

- Szívesen vagyok segítségére, ha valamilyen hasznomat veheti.

- De mennyire. Jöjjön, toljuk el az asztalt. Ez a bolondos Deboulier erővel meg akart szökni, mert mindig azzal jön, hogy futár meg kötelesség. Ezért elbarikíroztam torlaszolás útján, miután a Prunoki asztalos megoperálta neki a lábát, és mondta, hogy a betegnek pihenésre van szüksége meg pálinkaivásra.

Közben eltolták az asztalt, az egész torlaszt, és a nyíló ajtó mögött szembekerültek a küszöbön támolygó, ideges Prunoki asztalossal.

- Ojjé! - mondta Prücsök, és megvakarta a fejét. - Ezt elfelejtettem kiengedni.

Prunoki a beteg számára felírt pálinkát, úgy látszik, megitta, és erősen berúgott.

- Nem baj... - motyogta a szögletes fejű asztalos és sebész. - Már úgyis elkéstem. Ragyás Fülöphöz kellett volna mennem eret vágni, az úgyis meghalt, és Korn Atyához hívtak, hogy enyvezzek össze egy széket, azt úgyis eldobták...

És elénekelte, hogy Holdas estén két babám van. Ész Lajos lapockáiról olvasta a szöveget. A százados csendben ült az asztalnál, és bús volt, mert arcáról nem bírta eltávolítani a maradék ragacsot, csak úgy, ha kitépi megnövekedett szakállát is. Különben ruhadarabjait kizárólag ez az enyvvel kombinált habarcs tartotta össze a testén.

Valaki kopogott a fatáblán.

- Nincs itthon senki! - kiáltotta Prücsök.

A kopogás ismétlődött. Prücsök kiment, és Babette anyó követte egy félméteres feszítővassal, amit Prunoki sebkutasznak is használt. Szemüveges, jól öltözött úr állt kint. Babette anyó Prücsök elé nyomult a félméteres sebkutasszal, de a lány visszarántotta.

- Nem kell fejbe ütni - súgta csendesen. - Külpolitikailag jött. Egy régi tagtársam, Mervin Cár, az ügyészségi fő bűnkutató.