Logan és Traweller örömükben felkiáltottak.

- Fel a kezet, Teddy - mondta Penn, amikor a bandita egy futó mozdulatot tett. - Nincs esélye rá, hogy becsapjon!

Lilian tágra nyílt szemekkel nézett egyikről a másikra. A félig gyermek csendbiztos és az őszülő, gentleman rabló furcsán hatottak egymással szemben. A bandita továbbra is nyugodtan mosolygott, de megrezdültek enyhén az orrcimpái.

- Szóval ön az... Hm... Ha azt mondanám: örülök, hogy megismertem, nem hinné el. Letehetem a kezemet?

- Nyugalom! - felelte gúnyosan idézve Holdvilág Teddy szavait. - Előbb Mr. Traweller odamegy, és elveszi a másik pisztolyát a nyeregkápájából.

A bandita elsápadt.

- Maga nem gyengébb a hírénél, Wardes. Csak azt nem értem, hogy miért visel yenki létére nagy taréjú mexikói sarkantyút és korbácsot is a csuklójára szíjazva?

A négy szem másodpercekig egymásnak feszült, mozdulatlanul. Azután Penn nyugodtan felelt.

- Mexikói álruhában üldöztem valakit legutóbb, és megszoktam így...

Ismét néztek. A két tekintet úgy tapadt egymáshoz, mintha párbajoznának.

"Mit tud a korbács és sarkantyú révén megállapítani", ezt vizsgálta a fiú.

"Mit gondol most ez a fiú, és miért néz így?" Ezt kutatta a másik. A két ló nyugtalanul kapált, a két férfi felmérte egymást hűvösen, kíváncsian.

Két szabad kóborló férfi, akik nem látják a jövőt, de megérzik.

Akik tudják, hogy ez a találkozás nem véletlen. Születésük pillanatától ezzel a céllal kanyargott mindenfelé az útjuk, hogy itt hirtelen összetorkolljon!

És most beteljesedik, ami meg van írva!

Ez a találkozás az élet nagy jelentőségű eseményei közé tartozik. Sorsuk magvában volt, még amikor elvetették.

Mindegyik tudja jól: az ott szemben a végzete! Ez biztos.

Egy-egy hideg szempár, olyan félelmetes, nyugodt pontossággal készít pillanatfelvételeket a másikról, hogy évek múlva is emlékeznek majd egy-egy apró részletre. De évek múlva már régen kialudt a két szempár valamelyike. És ez rövidesen eldől... Talán most... pillanatokon belül...

- Milyen szép pályát futott be a korához képest... - mondja a rabló. A fiú megdöbben.

- Milyen gyorsan tanul a korához képest - feleli Penn, és Holdvilág Teddy szemöldöke mélyre vonódik. A szópárbaj eredménye: egy-egy.

"Te fiatal vagy ahhoz, hogy Wardes légy." Ezt jelentette a rabló mondata. "Terólad látom, hogy nem születtél a Nyugaton. Gyorsan tanul, aki felnőtt korában, messziről jött ide, és mégis ilyen csodás harcos lett."

- Szerencsés fogás, Wardes. A nagy ellenfelét küzdelem nélkül kézre kerítette!

- Ezt sajnálom, Holdvilág Teddy. De nem nagyon. Az olyan embert, aki trappereket kifoszt, asszonyt és gyereket öl...

A bandita felhorkant:

- Ostobaság!... Tömpe Bill és Emet Biggers tették! Még megfizetnek érte. Hobbes még ma 800 dollárt visz a Hódkapitánynak!

- És ha ez nem igaz?...

- Én sohasem hazudok, és különben sem érdekel, hogy hisz-e vagy sem!

Penn érzi, hogy hiszi, amit hallott. Holdvilág Teddy nem patkány. Férfi!... Ismét azt gondolja, hogy nem őrá tartozik az elfogatása... Mit tegyen?

- Beszállítjuk Countiwaybe - mondta egyszerre nyugodtan, és lóra ül.

Holdvilág gúnyosan felhúzza a szemöldökét.

- Hát mégiscsak győzött, Wardes?

Az ördög bújt belé, vagy mi!... Narrow egyszerre felágaskodott! Penn elejtette a pisztolyát... és meglepetten felkiált, míg a ló körbe perdül hátsó patáin...

Ez mindössze két másodperc egérutat jelent Holdvilág Teddynek, de nem mulasztja el. Fekete lova derbynyerteshez illő ugrással suhan át egy bokor felett, és olyan iramban veszi a dombhajlás fordulóját, mintha eltűnt volna...

Mire az előrántott revolverek salvéja követi, már messze jár.

- Ezer ördög! - kiáltja Logan.

A fiú felkapja a fegyverét, és utána!

- Nem éri el - mondta csüggedten Traweller. - Ennyi előny épp elég Holdvilág Teddynek.

Penn csakugyan visszatért nemsokára üres kézzel.

- Megugrott - mondta. - Nem indulok hosszabb üldözésre, amíg Miss Logan nincs biztonságban.

...Holdvilág Teddy sebesen vágtatott a hegyek felé. Az iramló terep szikrázva csattogott alatta, és nem értette az egészet... Véletlenül világosan látta, hogy a csendbiztos szándékosan megdöfi sarkantyújával a lova vékonyát. Attól ágaskodott fel az állat. Wardes futni hagyta őt... Másodszor is már ezen a napon. Ez kétségtelen! De miért?

Elindultak Countiway felé. A kapitány nyeregben folytatta az utat, míg a súlyosabban sérült ügyvédet két ló között egy megerősített pokrócon lépésben szállították. Ezért csak lassan haladtak előre.

- Örülök, hogy kezet szoríthatok önnel, Mr. Wardes - mondta a kapitány. - Éppen jókor érkezett.

- Köszönöm - szólt szinte súgva, mintha szégyenkezne.

- Countiway és a völgy valamennyi telepese türelmetlenül várja magát - jegyezte meg Traweller. - A hegyvidék rablói valósággal megbénítják az életet errefelé. Minden utas messzire elkerüli a vidéket.

- Tudom - felelte röviden, és gondolkozott valamin. - Mióta él ezen a tájon Holdvilág Teddy? - kérdezte azután.

- Hat esztendeje, hogy először hallatott magáról. Azóta másról nem beszélnek errefelé. A hanyatlásnak induló régi nyugati rablóvilágot elevenítette fel egy másodvirágzásra.

- Nagy feladatot vállalt, amikor idejött, hogy az üldözőcsapatokat vezesse - szólt közbe Logan.

- Mindent megpróbálunk majd... - felelte lélektelenül Penn. Nem tudott jól hazudni. Ez most kínos volt. A csendbiztos ruhájában.

- A völgy valamennyi kijáróját és a hegységből vezető hágókat - folytatta Logan - megszállták az üldöző csapatok. Csak egy madár juthat ki elevenen innen.

- Vagy aki végigsétál a Felhőösvény szerpentinjén - mondta gúnyosan Traweller. - Ott ni! Látja? A hegyeken át ugyanis Mexikóba juthat.

Egy párákba vesző, felhőktől csipkézett csúcs felé mutatott. Penn összehúzott szemmel nézett arra. De nem látott semmi különöset, csak a Rocky Mountains gigantikus láncát.

- A Felhőösvény szikláján keskeny szerpentin fut a csúcsra - magyarázta az ezredes. - A sima gránitfal mentén egy féllépésnyi sziklaperem kígyózik fel 2000 méter magasra. Azon senki emberfia nem megy végig. A fontos, hogy szabályos harcászati gonddal végezze az üldözést, elővéddel és tartalékkal. Mert ha kibújnak a gazemberek, akkor hosszú ideig nem állítja itt talpra ellenük a lakosságot.

A Mexikói Suhanc hallgatott. Ő véletlenül tudta a rablók egyetlen kivezető útját. A gázlót, amely a Spunt Wather Ground túlsó partján, a Szép Völgy kijáróján túl kezdődik, és Holdvilág Teddy útban van arrafelé.

Közben kissé megelőzte lován a többit. Egyszer csak felfigyelt. Melléje rúgtatott Lilian. De nem szólt semmit. Egymásra néztek. Mindketten halálsápadtnak látszottak a holdfényben. Ez a fehér sugárzás nagyon megszépítette a leányt. Furcsa, fájdalmas, szinte földöntúli kifejezést adott a különben életvidám arcnak.

- Először van a Nyugaton, Miss Logan? - kérdezte Penn.

- Ez... látszik?...

- Amikor a lova ágaskodott, elárulta, hogy újonc.

Beszélgetés közben valahová a semmibe nézett. Lilian kedvetlenül bólogatott.

- Tudom, hogy nevetséges lehetek errefelé. De hát New Yorkban neveltettek, iskolába jártam. A Nyugat magányos völgyeit csak hírből ismertem. Inkább vidám társaságokat láttam naponta...

Penn hallgatott. Milyen lehet New Yorkban az úgynevezett "vidám társaságok" környezete? Szebb, mint a mező, a hegy, a csend?

- A maga sorsa, Mr. Wardes, nem irigylésre méltó itt a Nyugaton.

- Szeretek magányosan élni. A fák, a hegyek, a folyók mind jó barátaim...

- És... szerelmes... nem volt még? - kérdezte, de máris megbánta: - Bocsánat, tudom, hogy illetlenség volt ezt kérdezni.

- Nem tudom, mi a szerelem - felelte nyugodtan. - Tizennégy éves korom óta harcolok.

- Ki ellen harcolhat egy tizennégy éves gyerek?

- A hideg, a vihar, az éhség és a fáradtság elég kemény ellenfelek. Tizenhat éves koromban lőttem az első farkast.

A hangja olyan volt, mint amikor ezüstpénzt dobnak a kőre. Lilian most sem tudta, hogy félelem, kíváncsiság vagy rokonszenv fűzi-e a fiúhoz. Esetleg mind a három. De mégis arra a másik, őszes bajuszúra kell gondolnia állandóan. Aki azt mondja: "Nyugalom...". A Mexikói Suhanc végre oldalt fordította a fejét, és a leány arcába nézett. Mintha átmelegedne kissé a tekintete. Furcsa, merev mosoly játszadozik a szája szélén, és pillantása végigsimítja a leányt.

- Maga nagyon szép, Miss Logan. Még sohasem láttam olyan szép lányt, mint ön.

Nem érti, hogy Lilian miért pirul. Nem tudja, hogy Keleten, a nagyvárosokban, az ilyen őszinte beszédre azt mondanák: "igazi vadember". De a leánynak valami furcsa jóérzéssel melegíti a szívét ez a nyers bók. És a fiú hűvös tekintete is most lágyabb fénnyel ragyog. Valami kifeszült közöttük. Fájdalmas, de lelkesítő érzés. Tudták jól, valami elkezdődött.

És közöttük ott egy harmadik, ebben a küzdelemben is egyenrangú: Holdvilág Teddy!

Két szempár beszél egymáshoz szó nélkül, de hosszan.

És egy harmadik szempár, amelyik nincs jelen, sűrűn közbeszól. Már áll a harc!

- Halló! - kiáltott előre Logan ezredes. - Dawy nem bírja már tovább.

A fiú megrántotta a szárat és bevárta a többieket. Sík prérin voltak, közvetlenül az ösvény mellett kanyargott a Spleet River ezüstszínű vonala.

- Pihenjünk - mondta Logan -, Dawy félrebeszél, sebláza van.

A Mexikói Suhanc bólintott, leszállt a nyeregből, és segített Liliannak.

Tábort vertek a folyóparton, ahonnan messzire beláthatták a sík prérit. Dawy sebe gyulladásba jött, és az ezredesnek is láza volt.

- Előrenyargalok Countiwaybe - mondta Penn -, hogy jöjjenek magukért kocsival.

- Az a leghelyesebb - felelte Traweller. - Itt a síkon nem lehet meglepni bennünket, ha jól nyitva tartjuk a szemünket.

Mielőtt ismét nyeregbe szállt volna, könnyű lépések neszét hallotta a háta mögött. Mély lélegzetet vett. Jól tudta, hogy Lilian.

- Visszatér hozzánk ön is, Mr. Wardes? - kérdezte csendesen.

A fiú megrázta a fejét:

- Nem...

Miért is jönne vissza a meggyilkolt csendbiztos ruhájában? A Spund Wather Ground gázlójánál ma még kiszabadulhat a gyűrűből. Countiwaytől néhány mérföld mindössze. Holnap már nem szabad az út arrafelé sem. És nincs menekvés, ha ez a gázló lezárul. Felkötik. Hiszen a csendbiztos ruhájában van, akit megöltek. Húsos Farkas bűne őt terheli, örökre lemoshatatlanul!

Miközben ezt gondolta, nagyon szorongatta valami a torkát.

- És miért nem tér vissza? - kérdezte csendesen a lány.

- Nincs semmi dolgom itt... És, és... sehol a világon.

Az ég csillagokkal kivert sátora teljes díszében sziporkázott felettük, és hűs hajnali áramlás simogatta az arcukat.

Lilian a fiú szemét kereste. Ez a szem erőt adott. Ez a szem elűzte azt a másik, acélos színűt, amelyik állandóan megjelenik! De Penn másfelé nézett.

- Ha éppen... akarná... - szólt a leány -, lenne miért... vagy kiért visszajönni...

Erre sem felelt. Nyeregbe szállt és elvágtatott. Belülről elkeseredett szenvedély ösztökélte. A mexikói, olajsűrű vér lángot vetett:

Szerelmes volt! Legalábbis ő azt hitte!